Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

Fizikusok - feltalálók

Az Accademia del Cimento. Egykorú festmény után

hosszú utakra egy levélért — mai pénzünkre átszámítva — körülbelül 20 forintot kellett fizetni. Az elért tudományos eredményeket valamiképpen közölni kellett, egyrészt a dicsőség miatt, amit a legszerényebb tudósok is szívesen vesznek, másrészt, hogy egymás eredményeit megismerve, ne munkálkodjanak már megoldott kérdéseken. A tudomány fejlődéséhez tehát több kutató összefogott munkájára volt egyre inkább szükség, ezért a levelezésen kívül más módot is kellett találni a tudományos felfedezések, eredmények közlésére, megbeszélésére. Ez a felismerés vezetett a tudományos társulatok és folyóiratok megalapításához.

Galilei szellemi hagyatékának feldolgozására alakult meg a XVII. században Firenzében az Accademia del Cimento, II. Ferdinánd tudománykedvelő toszkán nagyherceg és öccse, Leopoldo dei Medici kezdeményezésére (1657-ben). Jelmondatuk: „Provando e riprovando” — kísérletezni, és újra kísérletezni.

A társaságnak nagyon érdekes tagjai voltak. Giovanni Alfonso Borelli, hányatott életű természetkutató (ő találta fel az ún. heliosztátot, a fizikai laboratóriumok és napfizikai obszervatóriumok máig használt fontos műszerét), Vincenzo Viviani (Galilei legkedvesebb tanítványa, ő mentette meg mestere kéziratait a pusztulástól), Lorenzo Megalotti, aki az Akadémia kiadványait szerkesztette (az Akadémia

171