Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Hogyan kezdődött?
A ragadozó állat a húst csak körmével, fogával tudja széttépni. A kialakulóban levő' ember (előembernek is szokták nevezni, régebben ősembernek mondták) nem tudta fogát-körmét a szükséges mértékben használni, azért munkaeszközt keresett. Az ember nem szervezetének biológiai megváltoztatásával alkalmazkodott környezetéhez, nem növesztett pl. erősebb karmokat, nagyobb tépőfogakat, hanem az eszét használta, szerszámot készített. Tulajdonképpen ezzel vált az ember igazán emberré. Az ősrégészek úgy vélik, hogy körülbelül legalábbis nyolcszázezer esztendővel kell visszatekintenünk, hogy az első szerszámot, a chelles-i kőbaltát szemügyre vehessük, mint a „technika” első alkotását. Néhány százezer esztendő nem számít az ilyen időbecsléseknél. A legrégibb kőszerszámok kemény kvarcitból, obszidiánból (vulkáni üveg), kovakőből pattintással készültek. Végtelen türelem kellett a pattintás műveletéhez. Több régész megpróbálta, és az általuk készített szerszámok igen jól rekonstruálták a régi technikát, bár az őskori ember szerszáma szebb kidolgozású. Egy neves szovjet ősrégész, Zamjatnyin szerint a chelles-i kőbalta is már hosszú fejlődés eredménye, voltaképpen tehát sokkal messzebbre kellene az őskori homályba bevilágítani, ha a fejlődés első lépcsőit is látni akarnánk. Néhány százezer évvel fiatalabb lelőhelyeken már tökéletesebb szerszámot találtak, amellyel nemcsak bőrt, húst hasítottak, hanem jellegzetes babérlevél— mandula alakja miatt vágásra is használni lehetett. Tízezer esztendők múltán mind tökéletesebb kőeszközök tűnnek elő. Az ősrégészek és tudományos részletező technikatörténeti művek több őskorról tudnak. Számunkra elég annyi, hogy a legfőbb szerszámanyag évszázezredeken át a kő volt. Az ősi kőszerszámok nem egyének, nem ős zsenik találmányai, hanem az emberi közösség alkotásai. Az ősprimitív szerszámok még „egyetemes munkaeszközök”, s egyúttal fegyverek is. Ezekből alakultak ki az egycélú eszközök. Ősi egycélú eszközök a nyíl, dárdahegy, fejsze, csont-tű, ár, ásó stb. A régészetben aurignac-i, solutré-i szerszámokról beszélnek. Az ősi kőszerszámokkal egy időben használt háncs, fa, bőr készítmények ugyan-Aurignac-i és solutré-i szerszámok 13
