Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

Az alkímia világa

XVI. századi alkimista laboratórium (Prágai Technikai Múzeum)

25 másodperctől 3 napig terjedő időtartam. Hiába készítene tehát valaki tengernyi aranyat, legfeljebb 3 nap múltán már csak fele aranya volna, és hamarosan szegény ember lenne a nemrég „tengernyi arany” tulajdonosa. Másrészt: az aranycsinálásnak ez a módja hallatlanul költséges.

Mit hagytak ránk a régi alkimisták?

A XVIII. század végén, a tudományos kémia fejlődésének kezdetén a lombikok, retorták, kemencék, csövek, olvasztótégelyek, kristályosító tálak és még sok más eszköz az alkimista laboratóriumok felszereléséből került át a kutatók asztalára.

Az alkimisták ismerték a desztillálást, kivonást, égetést, erjesztést, feltalálták az arzén, foszfor készítését.

Igen fontos tudnunk, hogy az alkímiában gyakran keveredett a kohászat, gyógyszerészet, festék-, lőpor-, ecetgyártás stb. technológiája az alkimista műveletekkel. Sokszor alkimistáknak mondták azokat a kutatókat is, akik sohasem akartak aranyat készíteni, hanem ólom, cink, vagy réz finomításával foglalkoztak.

Az alkímia — kémia — nagyon régi eredetű tudomány. A harmadik században az alexandriai Zosimos leírta az egyik legfontosabb laboratóriumi készüléket, a desztilláló kazánt. Alexandriában a gyógyszerészek — és alkimisták — növényekből illóolajokat választottak ki a ma is gyakorolt vízgőz-desztillációval. A1 Razi

9 Korok, gépek, feltalálók

129