Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Az alkímia világa
AZ ALKÍMIA VILÁGA A technika anyagokkal foglalkozik, az ipari anyagokat a kohászat és a kémia állítja elő. Az anyagok világát hosszú évszázadokon át az alkimisták kutatták. Történetük, munkájuk szerves része a technikai művelődés történetének. Ha alkimistákról hallunk, olvasunk, lelki szemeink előtt megjelenik az aranycsináló sötét laboratóriuma, tele görebekkel, tinktúrás palackokkal, titokzatos készülékekkel, kitömött állatokkal, fóliánsokkal és a munkába temetkezett öreg alkimistával. Az alkimisták a köztudatban az aranycsinálás titkát akarták felfedezni. A titkos tudomány megszállottjai ők, laboratóriumaikban keresték a titkos szert, a nagy magisteriumot, ami nem-nemes fémeket — ólmot, rezet stb. — arannyá, ezüstté alakít és ugyanakkor az emberi életet is meghosszabbítja, hosszú ifjúságot biztosít. Az alkímia története közel kétezer esztendős. Tisztes kor egy tudomány esetében — talán csak a csillagászat régibb nála —, és újabban szívesen nevezzük áltudománynak, pedig nem mindenben volt az. A foszfor, vagy porcelán valóságos, értékes anyagok s mindegyik alkimista laboratóriumból került ki. Kérdezhetjük: az arany utáni vágy, az örök ifjúság keresése mozgatóerő lehetett-e, hogy kétezer éven át annyi értékes agy munkálkodjék rajta, hogy értékek tömegét pusztítsák el kísérletezéseik során? Nehéz ugyanis elképzelni, hogy olyan orvosok, fizikusok — köztük például a nagy Newton —, akik végtelen távol álltak az aranyéhségtől, és azt is tudták, milyen hiábavaló törekvés az aranycsinálás (hiszen ha feltalálnák, az arany azonnal elveszítené értékét), mégis művelték. Nem kedvetlenedtek el mások és saját sikertelenségükön. Valóban a szent magisztériumot keresték, vagy talán valami más céljuk is volt? Az alkímia és az asztrológia évezredes története között nem nehéz párhuzamot felfedezni. Ami a célt illeti, mindegyik utat tévesztett, jórészt áltudománnyá alakult, ám végső soron egyikből a csillagászat, másikból a kémia fejlődött ki. Természetesen nem gondolhatjuk, hogy főpapok, főurak, fejedelmek azért fizették és dolgoztatták évekig az alkimistákat, hogy a természet törvényeit tudományos céllal kikutassák. De az alkimisták —- akárcsak Kepler a horoszkópjaival — gazdáik parancsának engedelmeskedve a tudományt is művelték. II. Rudolf 127
