Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
Művész mérnökök
embert boncolnak. A „reneszánsz ember” megjelölés ma is a szellem átfogó érdeklődését fejezi ki. A reneszánsz nagy mérnökeinek sorát Filippo Brunelleschi nyitja meg (1377— 1446), ideje szerint még középkori, de tevékenysége hídként szolgál a reneszánszhoz. A firenzei Santa Maria de Fiore katedrálist építette, ezenkívül bonyolult óraműveket készített. Az 1296-ban megkezdett firenzei dóm befejezéséhez terveket készített. 1420-ban hozzáfogott a nagy kupola építéséhez, és 1434-ben sikeresen be is fejezte. A Battistero világhírű bronzkapuját Ghibertivel együtt tervezte és készítette el. A dómkupola szerkezete elsőrendű statikus-tervezőre vall. A nehéz kupola nyolcszögű alapépítményen nyugszik, boltozatán borda vonul végig — gótikus elem —, közeiket könnyű építőanyag tölti ki, így az egész könnyebbé válik. Alul kő, feljebb téglafal emelkedik, a köveket vaskapcsok és faszerkezet tartja össze. Később sokan bírálták, különösen matematikusok, akiknek nem volt gyakorlati anyagismerete. Egy korunkbeli életrajzírója szellemesen megjegyezte, hogy egy olyan építmény, mely öt évszázadon át annyi vihart, háborút és földrengést kibírt, bizonyára jól épült és nem szorul a késői szakértők védelmére. A firenzei dóm kupolája rézborításának készítésekor a felső nagy rézgömb lemezeinek összeforrasztásakor a fiatal inasok között serénykedett a későbbi nagy mester, Leonardo is. Leonardo 1452-ben a Firenze közelében levő Vinci faluban született. A kor egyik legkitűnőbb mesterének, Verrocchiónak műhelyében tanult, rajzolt, mintázott, kalapált, forrasztott, ötvösséget tanult. Verrocchio műveltségére és tanítókészségére jellemző, hogy tanítványai, így Leonardo is nem csupán művészi munkában segédkeztek, hanem egyidejűleg matematikát, csillagászatot, földrajzot és természetrajzot is tanultak. A tanítómester Andreadel Verrocchio ugyancsak festő, szobrász. Vasari, a reneszánsz művészeinek nagy mesélője és biográfusa mondja el, hogy Leonardo egy alkalommal beledolgozott Verrocchio munkájába s a mester annyira elámult az „inas” tudásán, hogy megfogadta, nem vesz többé ecsetet a kezébe. Ha mese is a történet, jellemző Leonardóra, Verrocchióra, sőt Vasarira is. Verrocchio készítette Colleoni zsoldosvezér világhírű velencei lovasszobrát, melynek másolata a Budapesti Szépművészeti Múzeumban állott. Colleonival kapcsolatban érdekes hadi technikatörténeti vállalkozásokról írnak a krónikások. О vitte a legelsők között táborba az addig nehézkes s csak gerendaállványon használható ágyút. Ugyanő 1439-ben 6 tengeri gályát és 25 kisebb tengeri járművet az Adige folyón felvontatott, majd szárazföldi úton görgőkön mintegy 200 km távolságra a Garda tóba vonszoltatott. 2000 munkás egyengette az utat, s végül meredek hegyi úton eresztették a hajókat a tóba. Hasonló szárazföldi hajószállítást a törökök végeztek Konstantinápoly ostromakor, így kerülték meg a kikötőt védő velencei flottát. Leonardo Verrocchio műhelye után négy évi vándorútra indult. Megnézte Itália városait, tanult, nézelődött, tájékozódott a világban, megismerte korának nagy embereit, a vidéki és városi életet, a régi építészet emlékeit. Életének ezek az évei kevéssé ismeretesek. 1484-ben Lodovico Sforza il Moro herceg meghívására Milánóba költözött, 114
