Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
II. rész A magyarországi címerhasználat története
ak. Ilyen, a több címerképet négyeit nagypajzsba és szívpajzsba elosztó grófi címert kapott 1697-ben Széchényi György, Egervár, Pölöske valamint Szentgyörgyvár kapitánya és családja is I. Lipót királytól (59. ábra). A címeresleveleket a régi, egylapos alak helyett mind gyakrabban állítják ki füzet formájában. Ez főleg III. Károly alatt (1712-1740) válik általánossá. Ilyenkor a címer képét - magyar szokás szerint - a füzet első lapjára (annak a belső oldalára) festik. A német birodalmi gyakorlat a hártyafüzet 4-5. oldalára szokta helyezni a címert. A neoabszolutizmus idején - az összmonarchia gondolatának a jegyében - I. Ferenc József (1848-1916) birodalmi formában állíttatja ki a magyaroknak szánt címeresleveleket is, s érdekes módon ezt a szokást a kiegyezés után is megtartja. Csak élete végén tér vissza a magyar gyakorlathoz. 1848-ban a polgári átalakulással megszűntek a nemesi előjogok, a királyság bukása pedig 1918-ban a már csupán dekórumot jelentő nemesi címerek adományozásának is véget vetett. A Horthy-korszak hivatalos konzervatív ideológiája azonban a nemesi címerek kultuszát a második világháborúig fenntartotta hazánkban. Polgári és népi címerek Európa más országaihoz hasonlóan, a középkori Magyarországon is korán elterjedt a polgári címerviselés. Míg a nemesnek csak akkor volt szüksége a (címeres) pecsétre, ha valamilyen tisztségbe került, a városi polgár üzleti tevékenysége (levelezés, áru hitelesítése, bálák lezárása stb. céljából) szinte állandóan megkövetelte a pecsét használatát. Olykor a polgárok sírkövére is rávésték cimerüket, mint a budai domonkosok templomában nyugvó Henrik királyi építőmester (96. ábra) vagy János királyi festő esetében. A XIV. században élt két polgár címere a nemesekéhez hasonlítható: Henrik mester enyhén jobbra döntött pólyás pajzsának a bal sarkán a pajzs heroldalakját megismétlő sisakdíszt is láthatunk, János pajzsán pedig művészetének azóta is népszerű jelképét, a három (kettő-egy) lebegő tarpajzsot figyelhetjük meg. Minthogy gazdáik a legtöbbször iparosok voltak, a polgári címereken igen gyakran fordulnak elő egyes mesterségek szerszámai, termé-118
