Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

II. rész A magyarországi címerhasználat története

pecsétjén a vágások és a kettős kereszt (külön pajzsba helyez­ve) egyaránt szerepelnek. I. Ulászló (1440-1444) a kettős ke­reszt mellett a lengyel sast és a litván lovast is használta. Mint­hogy az ország lakossága a pénzeken, királyi pecséteken egy­aránt szemlélhette a vágásos és a kettős keresztes mezőt egyéb címerábrákkal együtt, különböző változatokban egyaránt az uralkodóhoz köthette. A XIV. század elejétől kezdve azután fokozatosan jelentőségét vesztette a finom jelentésbeli különb­ség a vágás és a kettős kereszt között. A hivatalos heraldika azonban még jó ideig számon tartotta. 1369-ben I. Lajos meg is mondja, hogy a kereszt az ő királyi jelvénye. Az Anjou­­korban azután kezd kialakulni az országcímer fogalma is. (Idősebb) Erzsébet királyné 1380-ban kelt évi végrendeletében Magyarország címerét említi. (Sajnos nem tudjuk biztosan megmondani, milyen ábrázolást érthetett rajta.) I. Ulászló né­hány pénzén és egyik pecsétjén koronával fedett és hasított cí­merpajzsban egyesítik a vágásos és a kettős keresztes mezőt. Ez már a magyar címernek olyan változata, amely más tarto­mányra való utalást nem tartalmaz, s ezért később kiscímer­­nek nevezte el a heraldikai irodalom. Ez az egyesítés azonban ekkor még rövid életűnek bizonyult, minthogy továbbra is előfordult, hogy csak a kettős keresztet tekintették az ország címerének. Mátyás (1458-1490) királyunk is ilyen értelemben hivatkozott rá, amikor a főkegyúri jog kérdésében összekü­lönbözött IV. Sixtus (1471-1484) pápával. Ekkor azt írta a pá­pának, hogy inkább hajlandó hármas keresztté változtatni az ország címerét, mint jogairól lemondani. Nagyon tanulságos az a tény, hogy Mátyás 1464-ben a vágásos címert részesítette előnyben pecsétjein. Emellett - más címerábrázolásokkal egyesítve - családi jelvényét, az aranygyűrűt tartó hollót is pajzsára emelte. Magyarország királyai a XIV. századtól kezdve egyúttal más országok és tartományok fölött is uralkodtak, s természe­tesen ezek címerét és családi címerüket is szerepeltették pe­csétjeiken. így olyan változatok jöttek létre, amelyek hazánk címerét számos más tartomány, illetve idegen ország címeré­vel egyesítették, s ennek érdekében az egyes címereket a legkü­lönbözőbb variációkban rendezték el. Ilyenkor többször elő­fordult, hogy a legkülönbözőbb címerek egy pecséten való áb­rázolásánál a vágásos és a kettős keresztes pajzsmező elkerül­tek egymás mellől. Nyugalom e téren csak a Habsburgok ide-76

Next

/
Oldalképek
Tartalom