Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
II. rész A magyarországi címerhasználat története
vészi kívánalmainak megfelelően, arányosan meghosszabbították, a vízszintes szárral párhuzamos feliratot helyeztek rá, amelyet szintén meghosszabbítva, kettős keresztet kaptak. A Kálvária-képek hatására Teophil (829-842) óta az országalma keresztje és az ugyancsak uralkodói jelvényként használt hosszú nyelű kereszt is kettős keresztté alakult. De Bizáncban sem az egyes, sem a kettős keresztet nem helyezték pajzsra állandó jelleggel, azaz nem fejlődött címerré. A magyar királyi hatalom jelvénye a XI. századtól a nyélre tűzött kereszt volt. Itáliában és általában Nyugat-Európában az egyszerű keresztet használták. A magyar királyok is ezt vették át; a XI. században készült koronázási palástra pedig rá is hímezték. Egyes kutatóink megpróbálták ugyan a kettős kereszt mint királyi jelvény használatát a XI. századig visszavetíteni, azzal az indoklással, hogy államalapító István királyunk pénzein a középen látható egyszerű kereszt és a körirat kezdetét jelző, föléje került, ugyancsak egyszerű kereszt együttesen kettős keresztet alkot. Okfejtésük azonban távolról sem meggyőző, hiszen egyértelműen csupán két, eltérő funkciójú egyes kereszt egymás alá, illetve fölé helyezéséről van szó. Kettős keresztet véltek felfedezni a Nyitraivánkán a XIX. században talált, 1042-1050 közti időre datálható, ún. Monomachos korona egyik aranylapocskájának a pajzsszerű ábrázolásában is. Nem vették azonban figyelembe, hogy e zománctáblácska biztosan nem készült Magyarországon. Középkori lengyel források szerint a görög császár Szent István királyunknak keresztet adományozott, amelybe Krisztus keresztjének egy darabkáját foglalták. A kereszt István fiának, Imre hercegnek az adományából azután állítólag a lysagorai bencés monostorba került. Mindezek alapján biztosra vehető, hogy a keresztábrázolás a XI. századtól kezdve jól ismert volt hazánkban, de a kettős kereszt királyi jelvényként való alkalmazása nem bizonyítható. Ez utóbbi Magyarországon III. Béla király (1172-1196) pénzein fordul elő, kezdetben még pajzs nélkül, majd 1190 táján vert pénzein pajzsba foglalva látható, lebegő helyzetben. Ekkor azonban még nem öröklődött tovább, illetve megszakítás nélküli tartós használata nem bizonyítható. Béla idősebbik fia, Imre (1196-1204) más - ugyancsak pajzsra helyezett - jelvénnyel kísérletezik, de fiatalabbik fia, II. András király (1205-1235) - bár pecsétjein bátyja jelvényeit követi - ismét szerepelteti a kettős keresztes címerpajzsot egyes 67
