Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
II. rész A magyarországi címerhasználat története
A címerhasználat eltetjedése idején - Európa más országaihoz hasonlóan - hazánkban is volt egy időszak, amikor a zászlón, a pajzson látható címeren kívül a sisakra helyezett sisakdísz is igen nagy jelentőséget kapott, sőt időnként úgy tetszett, hogy még a pajzsos címerábrázolásoknál is fontosabb lehetett. Mihály zólyomi ispán 1272-ből fennmaradt pecsétjén a döntött pajzs csúcsára helyezett csöbörsisak ormán tollak (esetleg virágok?) láthatók, s ezt követően számos más sisakpecsétet is ismerünk. A legkorábbi magyarországi címeradományok is voltaképpen sisakdíszadományok. 1326-ban Károly Róbert király Imre fiát, Miklóst arra hatalmazza fel, hogy sisakdíszként kiterjesztett szárnyú sólyommadarat viseljen. Ennek szárnyain kis lóherelevelek függnek, csőre felett (függőleges helyzetű) aranyleveles ág emelkedik ki. (Az adománylevél nem rajzolja le az adott sisakdíszt, csak leírja.) Érdekes - és ez ismét a sisakdíszek fontossága és elterjedtsége mellett bizonyít -, hogy az oklevél tanúsága szerint mások is viseltek ekkor már hasonló jelvényeket. Az oklevél egyébként a sisakdíszt nevezi még (magyarul) címernek. Ez utóbbit csak később használták a pajzsok ábrázolásainak a megnevezésére. Sisakdísz viselésére kapott engedélyt 1332-ben Kolos királyi apród fia, Kolos is. Hogy a sisakdíszek egyes esetekben a pecséteken is háttérbe szorították a pajzsok ábrázolásait, szépen mutatja a századközép egyik legnagyobb hatalmú méltóságviselőjének, Szécsényi Tamás országbírónak (1349-1354) a pecsétje. Ez sisaktakarós sisakból növekvő koronás oroszlánt ábrázol, miközben a pajzs teljesen hiányzik (61. ábra). Jóllehet számos hasonló sisakpecsétet ismerünk, a későbbi fejlődés s pajzsra helyezett címerek útját követte, és a sisakdíszek ilyen kiemelt szerepe fokozatosan megszűnt, s ha találkozunk is velük, csak a címerpajzzsal együtt szoktak előfordulni. Amint láthatjuk, a címerhasználat divatja viszonylag gyorsan elterjedt Magyarországon, s a pajzsra, zászlóra, egyéb tárgyakra helyezett címeres ábrázolások, a sisakdíszek csakhamar közismertek lettek. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy hazai címertörténetünk első két századában mindenki vagy akár minden előkelőbb nemes címert választott volna. A nemesség legnagyobb része nem viselt állami tisztségeket, nemigen volt szüksége arra, hogy hivatalos okleveleket állítson ki. A ritkábban előforduló esetekben pedig felkereshette a mai közjegyzői hivatalok középkori megfelelőit, a hiteles he-64