Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
I. rész. A címer
„fejlesztették”, pedig az ilyen öncélú, fontoskodó szőrszálhasogatások semmi érdemleges hasznot sem hoztak a tudománynak. Ez persze nem jelenti, hogy a másik végletbe esve fogadjuk a címerek leírását, azzal a megokolással, hogy úgyis le vannak festve, rajzolva. Olykor már csak a nehezen azonosítható címerképek fontos megnevezése is szükségessé teheti a címerleírást, máskor a címerpajzsok kicsiny felületre összezsúfolt ábrázolásait, illetve azok egymáshoz való viszonyát segítünk tisztázni vele. A célnak megfelelően leírhatunk egy címert részletesen vagy szűkszavúbban. A dolog természeténél fogva nehezebb leírni az antiheraldikus címert, minthogy a tudományos terminológia a szabályokat követő ábrázolások megnevezésére alakította ki a szakkifejezéseket. A pajzs alakja a századok folyamán igen gyakran változhatott, s ugyanazokat a címerképeket, mesteralakokat a legkülönbözőbb formájú (és helyzetű) pajzsokba is belehelyezték. Ebből következik, hogy a pajzs alakját és helyzetét nem kötelező megadni. Ennek ellenére a legtöbbször szerepel a cimerleírásban. Minthogy a pajzs a címer legfontosabb része, a leírást is vele kezdjük: vágott-e, hasított-e, milyenek a mázai. Több részre osztott pajzsnál lehetőleg a fontosabb helyre került címerképeket, heroldalakokat mondjuk előbb, tehát a jobb oldali (első) mezővel kezdjük a leírást. A négyeit pajzsnál, ha az 1-4. és a 2-3. mező mázai megegyeznek, ezt rögtön meg kell mondani (pl. ezüsttel és vörössel negyedelt - 22. ábra), s ha az egyes negyedek címerképei is megegyeznek, természetesen csak egyszer kell az azonos ábrájú mezőket bemutatnunk, ellenkező esetben mindegyikre külön-külön kitérünk. Ha teljes címerünk van, akkor a pajzs után kerülhet sor a sisak[ok]ra, a sisakdísz[ek]re, takarókra, méltóságjelvényekre, jelmondatra stb. A Habsburg-uralkodók címeres leveleiben a címer mögött gyakran festőművészeti alkotásként is figyelemre méltó háttérfestményt (táj, épületeket stb.) is találunk. A címerleírásnál ezeket figyelmen kívül szokták hagyni. A Széchényi család 1697-ben, grófi rangra emelésekor kapott címere (59. ábra) az elmondottaknak megfelelően a következőképpen írható le: négyeit pajzs ovális, öt lombos koronájú szívpajzzsal, amelynek arany mezőjében zöld hármas halom középsőjén álló, kiterjesztett szárnyú ezüst galamb a csőrében zöld koszorút tart. A nagy pajzs 1. és 4. vörös mezejében 57
