Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

I. rész. A címer

és kiválóságának a megtisztelésére ékesítette a király ezzel a címerrel a besztercei gróf urat.” íme, ez már a harmadik magyarázat az oroszlánra, illetve oroszlános címerre, s még további lehetőségeket is felsorolhatunk. Az oroszlán különösen népszerű volt Nyugat-Európában a XII. században, tehát éppen a címerhasználat meghonosodásának az idején. Csakhamar ki is alakult a közmondás: „Akinek nincs címere, oroszlánt visel”, s valóban akkoriban csaknem minden királyi és számos nagyúri család szerepeltette is a címerében. Ezen túlmenően a XII XIII. századi Német-római Birodalomban a sast a császár hívei, az oroszlánt ellenfelei viselték jelvényként. Az oroszlán tehát „pártállást" is jelölhetett. De nem maradhatott ki az állat a teológiából sem. Hugues de Saint-Victor (t 1151) a vadállatokról (De bestiis) írt munkája a Physiologusból indult ki, de továbblép: a nőstényoroszlán halott kölyköket szül, s így őrzi őket három napig, míg megjővén az apjuk, az arcukba lehel, hogy életre keljenek. „így keltette életre a mindentudó Atyaúristen fiát, a mi Krisztusunkat halottaiból.” Ezt a képet aztán más teológusok még továbbfejlesztették, s az oroszlán most már Szűz Mária fiát, minden ember királyát (Krisztust) is jelenthette. További értelmezési lehetőség, hogy az oroszlán totemállatként került viselője pajzsára. Ilyenkor „ez az oroszlán megvéd engem” lehetett a jelentése. Az is előfordulhatott, hogy valaki azért viselt oroszlánt, mert olyan hűbérúr vazallusa volt, akinek oroszlán állt a címerében. Ebben az esetben a mai egyenruhát helyettesítette, „én hűbéruram [vezérem] oroszlánját viselem, az ő embere [katonája] vagyok” jelentésben. Végül valaki utánzásként is használhatta az oroszlánt, azaz ő is tartotta magát olyannak, mint valamely másik, oroszlános pajzsot viselő.

Tán egy kicsit hosszabban időztünk az oroszlános címerképek körében, de megérte, mert világossá vált, hogy szöveges utalások hiányában mennyire nehéz valamely címer oroszlánjáról eldönteni, mit jelenthetett. S ha mindehhez hozzávesszük még, hogy a heraldika tudományos művelésének a megindulásával párhuzamosan a XVII. századtól kialakult egy tudálékoskodó irányzata is, amely minden címerkép, sőt mesteralak mögött szimbolikus jelentést feltételezett, bizonyos esetekben még nehezebbé válik a helyzet. Előfordult, hogy a régebbi címerek ábrázolásaiba utólag próbáltak meg bizonyos értelmezéseket belemagyarázni, azaz a saját maguk gyártotta szimbó55