Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

I. rész. A címer

ki, címerpalástnak, ha az egész címer (koronástól, sisakostól) alájuk kerül, címersátornak hívjuk őket. Fejedelmi és nagyúri családok címereinek díszeiként alkalmazzák őket. Ugyancsak az előkelők címereit volt szokásban - főleg a kései heraldika korában - zászlókká] díszíteni. (Zászlók olykor előfordulnak a pajzs embert ábrázoló címer- 55. ábra

képének a kezében is.)

A jelmondat (devise) valószínűleg a csatakiáltásból ered (sok heraldikus külön alkotóelemnek fogja fel a csatakiáltást és a jelmondatot; van, aki a badge nevű jelvény kiegészítőjének tartja.): a pajzs alatt (mellett) lebegő szalagon fordul elő gyakrabban. Főként a régebbi nemesi címereket kísérte, de elvétve városok címerpajzsához kapcsolva is látható. Párizs város viharos vízen imbolygó vitorlás hajót ábrázoló címerének a jelmondata: Fluctuat, nec mergitur (Hánykolódik, mégsem merül el). Párizséhoz hasonlóan ugyancsak a címerképhez igazodik Lékai László bíboros, esztergomi érsek

48