Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

I. rész. A címer

gyakrabban emberi szemekkel, orral, szájjal (naparc). Erdély régi címerében (a XVII. századra kialakult magyarázat szerint)

a nap a félholddal a székelységet jelképezte, s a magyarokat szimbolizáló növekvő sassal és a szászokat jelölő hét bástyával (várral, „várossal”) együtt. 1705-ben, Rákóczi Ferenc családi címerével egyesítve, a vezérlő fejedelem címeres pecsétjébe is bekerült (43. ábra). (Zárójelben itt jegyezzük meg, hogy, a vagy másfél évtizede megfogalmazott újabb magyarázat szerint, a hét vár névcímerként eredetileg Erdély - németül Siebenbürgen, latinul Septem castra, magyarul hét vár - egészét jelképezhette. A sas uralmi szimbólumként szerepelhetett, a hold és a csillag ősi asztrológiai jelvényekként.)

A Rákóczi család címerének vágott pajzsában az alsó mező 1597-ben Rákóczi Zsigmond egri várkapitánynak adott hármas sziklabércét már a természetből vett címerképek közé sorolhatjuk. Idetartozik az államcímerünk történetében hosszú ideig szerepelt hármas halom is. Az épületek, városkapu, várfalrészletek szintén kedvelt címerképek, amint fővárosunk címere is bizonyítja (44. ábra). A fegyvere k, szerszámok ugyancsak szívesen választott címerképek. A Berekszói-címer (31. ábra) a XV. század közepi fegyverzet, a Dombay-címer (29. ábra) a XVI. század eleji magyar és török viselet egy-egy da-41