Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

I. rész. A címer

bizonyos karakterisztikus jegyeit eltúlozva rajzolják: a sas karmai és csőre, a fák gyümölcsei és levelei, a nyílvessző hegye és farktollai stb. mindig nagyobbak a címerpajzsokon, mint a valóságban. Ezek az aránytalanságok később fokozatosan egy sajátos heraldikai stílust alakítottak ki, amely nemegyszer ko­moly problémát okoz azoknak a mai címerrajzolóknak, akik, ha valamely város régi címerét bővíteni akaiják, az ősi, ha­gyományos stílusban rajzolt címerkép mellé valamilyen mo­dern, a város jelenkori jellegzetességeit megjelenítő ábrázolást kívánnak a pajzsra helyezni. A címerképek osztályozását számos heraldikus megkísérel­te már, de kielégítően elvégeznie senkinek sem sikerült. Ennek az az oka, hogy a teljes valóságos világot és ráadásul az embe­ri képzelet szüleményeit kellene rendszerbe foglalni. Mint­hogy a szűkös keretek közt ez reménytelen vállalkozás lenne, be kell érnünk azzal, hogy - a teljességre való törekvés igénye nélkül - a legjellegzetesebb címerképek körében tallózzunk. A természetből vett cimerképtk közül a leggyakoribb az embe­ri alak. Lehet meztelen, ruhába, páncélba öltözött, szerepelhet 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom