Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
I. rész. A címer
különösen az arcot felismerhetetlenné tevő sisaktípus megjelenése azt hozta magával, hogy a harcosoknak azonosíthatóvá kellett tenniük magukat a csatamezőn. Erre nagyon használható segédeszköznek bizonyult a pajzs. Viszonylag nagy és szabad felületére különböző mértani ábrázolásokat lehetett alkalmazni, állati, növényi vagy egyéb képeket festeni, vagy rádolgozni. Kissé leegyszerűsítve a hasonlatot, voltaképpen nem történt más, mint napjainkban, amikor egy sportmérkőzésen egy csapat játékosai azonos színű szerelésben futnak ki a pályára, vagy amikor egy harckocsira, repülőgépre vagy világűrrakétára felségjelet festenek. A címerek kialakulásának a vizsgálatánál nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy a korabeli társadalom - az egyházi személyeket leszámítva - gyakorlatilag írástudatlan volt. A körülmények alapján érthető, hogy az egyes személyeket reprezentáló vagy földbirtokokat megjelenítő szimbolikus jeleknek sokkal nagyobb jelentőségük volt a mindennapi életben, mint napjainkban. A címerpajzs azonban nem volt minden oldalról megszemlélhető. A címerek így a zászlókra is rákerültek, a lovagi tornák elterjedésével pedig a pajzs jelvényét a nyeregtakaróra és a sisakra is ráfestették, illetve rátűzték. így kapott fontos szerepet a címer másik fő alkotóeleme, a sisak és a sisakdísz. A sisaktakaró egyes szerzők szerint a súlyos vértbe öltözött lovagokat a nap heve ellen védelmező fehér kendőre vezethető vissza, amely a csatákban olykor véressé vált, beszakadozott. Mások - győzelmi jelvényként használt - lombdíszből származtatják. A címer többi alkotórésze - a pajzstartók, címerköpeny, címersátor, jelmondat, heraldikai jelvények - kisebb jelentőségű, és később is alakult ki. Egy kis címertörténet A pajzsokra, zászlókra alkalmazott jelek állandósulását, címerré válását a XII. század első felére tehetjük. Mathilde királyné Bayeux-ben őrzött, 1080-1090 táján készült híres faliszőnyege a heraldika kialakulása előtti utolsó állomást mutatja. Az 1066-ban megvívott hastingsi csatának több jelenetét megörökítő hímzés már számos sárkánnyal, kis körökkel, kereszttel díszített pajzsot is ábrázol (1-2. ábra). Ezek azonban 12
