Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

I. rész. A címer

különösen az arcot felismerhetetlenné tevő sisaktípus megjele­nése azt hozta magával, hogy a harcosoknak azonosíthatóvá kellett tenniük magukat a csatamezőn. Erre nagyon használ­ható segédeszköznek bizonyult a pajzs. Viszonylag nagy és szabad felületére különböző mértani ábrázolásokat lehetett alkalmazni, állati, növényi vagy egyéb képeket festeni, vagy rádolgozni. Kissé leegyszerűsítve a hasonlatot, voltaképpen nem történt más, mint napjainkban, amikor egy sportmérkő­zésen egy csapat játékosai azonos színű szerelésben futnak ki a pályára, vagy amikor egy harckocsira, repülőgépre vagy vi­lágűrrakétára felségjelet festenek. A címerek kialakulásának a vizsgálatánál nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy a korabeli társadalom - az egyházi személye­ket leszámítva - gyakorlatilag írástudatlan volt. A körülmé­nyek alapján érthető, hogy az egyes személyeket reprezentáló vagy földbirtokokat megjelenítő szimbolikus jeleknek sokkal nagyobb jelentőségük volt a mindennapi életben, mint nap­jainkban. A címerpajzs azonban nem volt minden oldalról megszem­lélhető. A címerek így a zászlókra is rákerültek, a lovagi tor­nák elterjedésével pedig a pajzs jelvényét a nyeregtakaróra és a sisakra is ráfestették, illetve rátűzték. így kapott fontos sze­repet a címer másik fő alkotóeleme, a sisak és a sisakdísz. A si­saktakaró egyes szerzők szerint a súlyos vértbe öltözött lova­gokat a nap heve ellen védelmező fehér kendőre vezethető vissza, amely a csatákban olykor véressé vált, beszakadozott. Mások - győzelmi jelvényként használt - lombdíszből szár­maztatják. A címer többi alkotórésze - a pajzstartók, címerkö­peny, címersátor, jelmondat, heraldikai jelvények - kisebb je­lentőségű, és később is alakult ki. Egy kis címertörténet A pajzsokra, zászlókra alkalmazott jelek állandósulását, cí­merré válását a XII. század első felére tehetjük. Mathilde ki­rályné Bayeux-ben őrzött, 1080-1090 táján készült híres fali­szőnyege a heraldika kialakulása előtti utolsó állomást mutat­ja. Az 1066-ban megvívott hastingsi csatának több jelenetét megörökítő hímzés már számos sárkánnyal, kis körökkel, ke­reszttel díszített pajzsot is ábrázol (1-2. ábra). Ezek azonban 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom