Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
II. rész A magyarországi címerhasználat története
A polgároknak szóló királyi címereslevelek nem mesterjegyeket, hanem nemesi armálisokéhoz hasonló címerképeket, mesteralakokat adományoztak. A legkorábbi eddig ismert közülük Pogány Miklósé, Torda város polgáráé, koronából növekvő pelikánt ábrázol. (Az 1447-ben kelt armálist különösen értékessé teszi , hogy nem a király, hanem Hunyadi János kormányzó állíttatta ki.) A XVI. század elejétől több olyan címeradományozó levelet kapnak brassói és nagyszebeni polgárok, amelyekben nincs szó nemesi rangra emelésről. Ez összhangban áll Werbőczy felfogásával, miszerint sok polgárnak és közrendű embernek is van címere. A paraszti címerek sorát Heutlinger Györgynek, a Fertő tó melletti Nezsider (ma Burgenlandban Neusiedl am See) bírójának a címeres pecsétje nyitja meg. Négyszögletes roston ülő csukát véstek rá. A nem nemes cimert nyerők közé kell számítanunk azt a 9254 hajdút is, akiknek Bocskai István 1605 decemberében kollektív címert adományozott. Ez arannyal szegélyezett, tojásdad alakú, fekete-arannyal damaszkolt kék pajzs, kerületén belül egy, farkát háromszor a nyaka köré csavaró, hasán vörös keresztet ábrázoló arany sárkány. A pajzsmező alján egy láncszemes páncélba öltözött jobb kar, amely hosszú, egyenes, vértől csöpögő kardot tart. a kar fölött és a kard mögött rövid, éppen elsülő puska, csövéből kicsapó lánggal, a kardtól jobbra nagy füstben gomolygó láng, balra, úgy, hogy a sárkány lába mintegy rajta nyugszik, sugárzó nap. A nyílt sisak lombkoronájából vörös ruhás, arany pitykegombos, fekete öves, fején zöld babérkoszorús hajdú növekszik, kinyújtott jobbjában hosszú, egyenes, szívéhez szorított baljában vége felé görbülő kardot tart (99. ábra). A címerleírás szerint a sárkányt a fejedelem a saját nemzetségi címeréből adta, a lángot az ellenség elrettentésére alkalmazták néhányszor a hajdúk, a hajnaltájban történt első győzelmük (az 1604. október 15-i álmosdi diadal) emléke. A puska mint címerkép előfordul a XVII-XVII1. századi Erdély egy jellegzetes társadalmi rétegének a címerein is. Az osztatlan pajzsban gyalog vagy lovas puskást nyerők észak-erdélyi, Kővár vidéki, belső- vagy külső-szolnoki, félig nemes, félig paraszt állapotúak voltak. Háborúban a nemesekkel együtt katonáskodtak, békében földművelő, paraszti életmódot folytattak. A szabályzatok pázsitzöld köntöst írtak elő ne-122
