Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)
II. rész A magyarországi címerhasználat története
got nyújtottak már az egyes madárfajták előfordulási arányainak, ábrázolásuk jellegzetességeinek a megfigyeléséhez. A mohácsi csata heraldikánk fejlődésében is határkő. 1526 után két uralkodói központ működött az országban. Úgy látszik, János király (1526-1540) kancelláriája átvett egyes címerfestőket a Mohács előtti Jagelló-udvarból, s sok vonatkozásban folytatja a korábbi heraldikai hagyományokat. A későbbi erdélyi fejedelmek címeresleveleinek a többségét általában heraldikai és művészi szempontból egyaránt elég gyengének tartotta több kutatónk, bár egyesek (köztük legújabban román kutatók is) bizonyos művelődéstörténeti, sőt heraldikai értékeiket is elismerik. Az Erdélyben kiadott címeresleveiek - az 1525 előtti magyarországi szokáshoz hasonlóan - lap alakú pergamenra írva keltek, s a címerképet az oklevél élére festették. Ferdinánd király (1526-1564) hatalma megszilárdításáig még tiszteletben tartotta a magyarországi címereslevelek (olasz reneszánsz) hagyományait. Később azonban - s főleg utódai alatt - egyre inkább a német heraldikai ízlés hatolt be a Habsburg-királyok címeresleveleibe. Társadalomtörténeti szempontból fontos változás, hogy a XVI. század közepétől kezdve megindult a birtokadományozás nélkül nemesítő, de a nemességgel együtt címert is adományozó oklevelek (armálisok) sorozata. A címer így a gyakorlatban a nemesség egyik legfőbb ismertetőjelévé vált. A XVII. század elejétől kezdve most már birtoktalan nemesek helyett armálistákról, nemesítő levél helyett címereslevélről olvashatunk a forrásokban. A török háborúk viszonyainak erős népmozgásai közepette előfordult, hogy a jobbágyrendűek (nemegyszer szökött jobbágyok) uruk nélkül armálist szereztek. Minthogy csak személyükben nemesítették őket, telkük továbbra is a földesúr tulajdonában maradt, s ha az armálista nem távozott onnan, a kilencedet továbbra is fizetnie kellett. A földesurak mindent elkövettek az ilyen jobbágynemesítések megakadályozására. 1609-ben törvény mondta ki, hogy az armálisok adományozásánál a király azokra lesz tekintettel, akiket a nemesítésre érdemesek közül ajánlanak neki. Ezt egyes megyék úgy értelmezték, hogy az előzetes ajánlás hiányában a nemeslevél sem érvényes. 1622-ben törvénybe is iktatták, hogy a kancellária jobbágyházban élő parasztnak nem adhat ki címereslevelet a földesúr beleegyezése nélkül. 1625-ben egy törvény a szökött 116
