Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

II. rész A magyarországi címerhasználat története

pot (ún. szőnyeget) is többnyire kitöltötték különböző geometrikus alakokkal, csillagokkal, arabeszkekkel stb. A Zsigmond-korban (a szőnyegen belül) még egy négykaréjú, lóhere alakú (belső) kerettel is gyakran körülvették a címert. A Jagellók korában a pajzsot gyakran körítették sárkánnyal. Még később, a Habsburg-királyok címerfestői olykor valóságos architektonikus fülkébe helyezték a címereket, a XVIII. századtól pedig legtöbbször igazi tájképet festettek háttérül.

Mátyás király koráig heraldikánkban a késő gót stílus uralkodik, ezt később a reneszánsz háttérbe szorítja. A XV. század közepétől kezdve többször előfordul, hogy az addig egységes címerpajzsot osztják, úgy negyedelik, mint Hunyadi János 1453-as (58. ábra), vagy Kossuth Miklós 1479-es címerében (94. ábra). A pajzsokon most is a címerképek dominálnak, gyakran előfordul, hogy pajzsra vitelüknél vétenek a mázak alkalmazásának a szabályai ellen. (Enyhítő körülmény, hogy az állatokat, emberi stb. alakokat többnyire természetes színben ábrázolják.) Előszeretettel látják el a címerképeket valamilyen megkülönböztető jeggyel (lehet, hogy ez a címernyerő kérésére életének valamely nevezetes epizódját ábrázol-114