Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

I. rész. A címer

I. rész A címer

Mi a címer?

Miután röviden bemutattuk a címertant mint tudományt, ismerkedjünk meg a tárgyával. A címer a középkori fegyverhasználaton alapuló, olyan, legtöbbször pajzs alakú jelvény (szimbólum), amelyet magánszemélyek vagy testületek megkülönböztetőjelként használtak vagy használnak. A címerek megítélése koronként és országonként változott. Általában az alábbi követelményeket állítják velük szemben:

1. A címerek színes jelvények. (Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindig színesen is ábrázolták őket. így például általában nem színesek a középkori pecsétek vésetei, mégis címereknek tarthatjuk ábráikat, mivel joggal tételezzük fel, hogy színes eredeti után készültek.)

2. Ábrázolásaik mértani formák vagy stilizált képek. A térbeli ábrázolás nincs megengedve, illetve csak kismértékű lehet.

3. Fő hordozójuk a pajzs. A szakírók többsége szerint pajzs nélkül nincs is címer. Újabban azonban egyes kutatók a zászlón, nyeregtakarón, köpenyen, sisakon ábrázolt, illetve sisakdíszként szereplő, sőt esetleg a címer funkciójában szerepeltetett bármely jelvényt is címernek tekintik, ha az bizonyos egyéb meghatározott feltételeket kielégít.

4. A címerek öröklődnek, a földbirtokhoz vagy a családhoz kötöttek. Egyes, nem személyhez kapcsolódó, főleg a testületi címerek esetében, az öröklődést az állandósult használat (vagy legalábbis annak az igénye) helyettesíti.

10