Bertényi Iván: Kis magyar címertan - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1983)

II. rész A magyarországi címerhasználat története

dekessé teszi, hogy az indoklását tartalmazó oklevelet valószínűleg a kor neves köznemesi ideológusa, Werbőczy István fogalmazta, s - a János király oldalán tanúsított - feudális-katonai erényeknek, a hűségnek és a bátorságnak a dicsőítése is belekerült a város 1533-as címeres levelébe. Eszerint a liliom a budaiak tiszta lelkületét jelképezi, a rózsa a királyért és a hazáért ontott vörös vérüket, az oroszlán a bátorságukat. Az oroszlán három lábával tartott három emberfej a letiport ellenfelek szimbóluma, de jelképezi egyszersmind a budaiak elesett testvéreit is, míg az oroszlán negyedik lábával tartott vörös zászló a címernyerők állhatatosságára utal, amellyel vérük bőséges hullásáig is megőrizték rendíthetetlen hűségüket János király iránt.

A középkor vallásos világának a hatását figyelhetjük meg abban, hogy több régi városunk helyezett a pajzsára bibliai alakot, védőszentet vagy más egyházi motívumot. Bajának Adám és Éva megkísérlését idéző régi címerét már említettük. Igen népszerű volt a keresztes zászlóval ábrázolt húsvéti bárány, amely Debrecen XVI. század eleji pecsétjén, majd a XX. századig használt különböző városcímereken egyaránt szerepelt ugyanúgy, mint Túra 1510-es évszámú pecsétnyomóján. (Itt jegyezzük meg, hogy van olyan kutató, aki a túrái pecsétnél későbbi átvésést tételez fel.) Tokajnak ugyancsak a XVI. századból ismert pecsétjén a Bibliából ismert tekergő rézkígyó látható. Hasonló Makó régi címere is, de itt a kígyót két madáralak is kíséri. Valószínűleg Szent János evangélistára utaló címerképként került a sas a XV. század harmadik negyedében Szeged város címerének a pajzsára. Ennek későbbi „változa99