Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)

A papírkészítés művészete napjainkban

A simaság ugyancsak fontos papírtulajdonság. A papí­rok felülete a felhasználási céltól függően különféle mérték­ben simított. A simaságot úgy határozzák meg, hogy egy csiszolt üveglaphoz papírlapot szorítanak, meghatározott mennyiségű levegőt bocsátanak közöttük keresztül, és ennek áthaladási idejét mérik (Bekk-féle készülék). Termé­szetesen az érdesebb papírokra kisebb érték jellemző. Gép­sima papírok simasága legfeljebb 40 s körüli, míg a papír­gépen kívüli simításnál a 100 s simasági érték is elérhető. A papír írhatóságát, nyomhatóságát és általában nedv­szívó képességét az enyvezettség, illetve annak mértéke je­lentősen befolyásolja. Jellemzése különböző módszerekkel, pl. írhatósági vizsgálattal, úsztatási idő, vízfelvevő képesség, szívómagasság mérésével történhet. Az írhatósági vizsgálat annak a legvastagabb tusvonalnak a keresése, amely még nem fut szét a papíron; az úsztatási idő a tinta átszívódási ideje a rajta úszó papírlapon, a szívó­magasság a meghatározott ideig vízbe mártott végű papír­szalagon felhúzódó nedvességcsík hossza. A kartonok és lemezek számozása a különböző négyzet­métertömegű, 700X1000 mm ívméretű lemezek kezelését egyszerűsíti. A hosszú évtizedekkel ezelőtt kialakult gyakor­lat a következő: a 700X1000 mm-es kartonokat és leme­zeket 25 kg-os csomagokban szállítják. A számozás meg­mutatja, hogy egy csomagban hány ív van. Néhány példa: számozás négyzetmétertömeg db/25 kg g/m2 20 1800 25 1400 30 1200 35 1000 40 900 50 700 60 600 70 500 80 450 90 400 100 350 Az 50-es lemezből tehát egy 25 kg-os csomagban 50 db 700 g/m2-es lemez van. A minőség megjelölésére gyakran 91

Next

/
Oldalképek
Tartalom