Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)

A papírkészítés művészete napjainkban

A szárítószakaszon a papírt gőzzel fűtött hengerek pa­lástja mentén vezetik a nedvesség elpárologtatása érdeké­ben. A szárítószakaszt nagy burával fedik le, és a párát el­szívják. Ez többszörösen is előnyös. Egyrészt a szárító­szakasz elpárologtatási teljesítményét növeli, másrészt lehe­tővé teszi a papírból távozó pára hőtartalmának haszno­sítását, végül a papírgép mellett dolgozók számára meg­könnyíti a munkavégzést. A szárítószakasz végén a papírt rövid szakaszon pihen­tetik, hűtik, átvezetik a papírgép simítóhengerei között, majd feltekercselik. Különleges igények esetén külön simítógéppel (kalan­derrel) tovább simítják a papírt. ' Mivel a legtöbb papirgép ma 4—6 m (sőt 8—10 m) szé­lességű, viszont a felhasználók (pl. a nyomdák) ennél ki­sebb méretben (pl. 1 m) rendelik a papírt, a nagy tekercse­ket a tekercsvágókon a kívánt méretű kisebb tekercsekké felvágják. A mi példánkban irodai papírról volt szó, amely ívben kerül forgalomba. A nyomdák egy részének szintén külön­féle méretű papírívekre van szüksége. A tekercspapírt ezért e célra szerkesztett ívvágó gépeken a szükséges méretű ívekre vágják. Korszerű papírgép a feltekercselő felől (fotó: Kölcsényi Zoltán)

Next

/
Oldalképek
Tartalom