Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)

"Soha el nem múló dolgokat készítünk"

A legénnyé és mesterré avatás szertartásainak és minden más nagyobb ünnepnek nélkülözhetetlen kelléke volt a boroskupa, amely a társpoharas atyafiság éltetője és később szimbóluma lett. A társpohárról, a társpoharas atyafiságról és a társpohárivásról a következőket írja Bogdán István: „Társpohár: üvegből vagy fémből készült, 0,5—2,0 literes, sokszor művészi kivitelű serleg, ennek kiivásával vették fel a papírkészítő inast, majd a papírkészítő legényt a társpoharas atyafiságba — innen a jelző.

Társpoharas atyafiság: a papírkészítő legényeknek és mestereknek a céhhez hasonló, de annál sokkal kötetlenebb szervezete, amelybe a felvétel a társpohár kiivásával történt (innen a jelző). Tagjai tegezték és sokszor testvérnek szólították egymást. A szervezet fő feladata a régi papírkészítői szokások megtartása volt. Bírósága az egyeztetőszék volt.

Társpohárivás: a társpoharas atyafiság szokása szerint öt ízben lehetett alkalom a társpohár ivására: 1. a papírkészítő inas felszabadításakor, 2. amikor az újdonsült papírkészítő legény első munkahelyén 14 napot ledolgozott,

3. amikor új papírkészítő mester vette át a papírmalmot,

4. az esztendősnapon, 5. ha az évben az 1—4. eset nem adott alkalmat rá.”*

Több múzeum gyűjteményében fellelhetők a díszes kivitelű ivóalkalmatosságok, amelyek az utókor számára a korabeli ötvösművészetet is dicsérik.

A papírkészítő műhelyekben szerettek énekelni. A legismertebb munkadal német nyelvterületről származik:

Wir machen die Sachen die nimmer vergehn aus Tücher die Bücher die immer bestehen;

Wir schikken zu drükken den Drukkem von hier die geben das Leben dem todten Papier dort stampffen die Stampffen die Hadern und Lumpen dort strudeln und wudeln die plumpenden Pumpen; dort presset

* Papírkészítőink mesterségszavai, XVI—XIX. század. Papíripari Hagyományok Védelmét Szervező Bizottság, Budapest, 1979.

49