Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)
A papír meghódítja a világot
hanem egyúttal forma- és minőségjelölésként is szolgált. A kézi merítésű papírívek alakja, mérete és minősége nem volt egységes. Az ismertebb vízjelek nyomán egy-egy területen ezért korona, postakürt, érsek, szőlő vagy más nevű papírokat használtak, mivel a vásárlók a vízjel alapján már eleve így keresték, illetve rendelték megszokott papírjukat. A kereskedők is kedvelték ezt az azonosítási rendszert, amely tulajdonképpen egy adott papírmalomból származó ismert és keresett vízjelű papír esetében a márkázást is jelentette. így a növekvő forgalom következtében a vízjel egyre fontosabb lett. Miért látszik a papíron a vízjel? A kérdésre a papírmerítés módja adja meg a választ: a merítőszitán levő híg papírpép elfolyó víztartalmát a merítőlegény rázással késztette gyorsabb távozásra. A fő cél az volt, hogy szitán a rostokat a rázással összekuszálja, és eközben egyenletes vastagságú papírlapot hozzon létre. A szitára erősített, vízjelet formáló fémhuzalból készült ábra a rajzolat helyén azonban némileg gyengítette a papírlapot, hiszen azon a helyen kevesebb volt a rost, vékonyabb lett a papír. Vízjelek sokszor a napjainkban gyártott papírokon is láthatók, de ezek más típusúak, mint a kézi merítésű papír vízjele (a későbbi fejezetekben még találkozunk velük). A vízjelek világa motívumokban, formákban rendkívül gazdag. A kézi merítésű papírok vízjelei művészettörténeti értékűek. Megismerhetjük belőlük a papír- vagy szitakészítő mester művészi hajlamait, kifejezőképességét, egyúttal betekinthetünk a történelembe is e kis ablakon keresztül, hiszen a kor használati tárgyai, viselete, városainak jellegzetes épületei, címerei, mesevilágának figurái és a való világ eseményei egyaránt megtalálhatók a vízjeleken. A középkori papírkészítő gyakran vette vízjelei témáját a Bibliából. Nem ritka az evangélisták megjelenítése: a bika Lukács, a szárnyas oroszlán Márk, a karmai közt könyvet tartó sas János és azemberalak Máté szimbolikus ábrázolása. A papírmalmok nemritkán annak a városnak címerét választották vízjelként, ahol működtek. Siniarska-Czaplicka gyűjtéséből megismerhetjük a középkori lengyel városok címereit, így egyebek között Gdansk, Varsó, Lublin, Torun városának jelvényét. A címerábrázolás egyébként sem ritka, az uralkodók és a 33
