Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)

A papír meghódítja a világot

több évtizede Olaszországban is előállítottak — Nápolyi is meghódította. Észak-Olaszországban a papír használata a XII. század­ban gyorsan elterjedt. Genova városi könyvtárának és Scriba nevű jegyzőjének nyilvántartásai 1154 és 1166 között már papírra íródtak. A gazdag kereskedővárosban kezdet­ben spanyol papírokat használtak, majd a XIII. század első felében Luccában, illetve Genova környékén megkez­dődött az olaszországi papírkészítés. Noha e kezdeménye­zések kétségkívül hozzájárultak a középkori olasz gazda­sági élet fejlődéséhez, az egyetemes ipar- és kultúrtörténet szempontjából jelentőségük eltörpül a XIII. században alapított és ma is működő fabrianói papírkészítő műhelyek mellett, ahonnan röviddel alapításuk után nemcsak Olasz­országot, hanem egész Európát ellátták különleges minő­ségű papírokkal. Bár az első fabrianói papírkészítő műhely alapításának évét pontosan nem tudjuk, egy 1268. évi do­kumentum fabrianói kereskedőtől származó papír vásár­lásáról tesz említést. Egy 1283-as okiratban pedig Beretta jegyző nyolc fabrianói papírkészítő mestert sorol fel tanú­ként egy peres ügyben. Kétségtelen tehát, hogy hétszáz éve élő hagyománya van a „fehér művészetnek” ebben az észak-olaszországi városkában. Fabriano talán az egyetlen város Európában, amelynek címerében a következő mondat szerepel: Olim cartam undique indit (hajdan itt mindenütt papírt merítettek). A fabrianói mesterek több újdonsággal gyarapították a papírkészítés technikáját. Továbbfejlesztették a vízikerék hajtású zúzóművet, és elsőként a világon többkalapácsos rostosító berendezéseket alakítottak ki. Európában először ők használtak enyvet a papír írhatóvá tételére és elsőként alkalmaztak védjegyként vízjelet, amely ma a kutatóknak elárulja a papírok készítési helyét. Erre azért is szükségük volt, mert a jó minőségéről messze földön híres — és éppen ezért az átlagosnál drágább — fabrianói papírokat később Papírkészítés a középkorban (Diderot — d’Alambert enciklo­pédiájából) a — szitakészítés; b — a papírmalom belseje; c — szárítópadlás (ELTE Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből, fotó: Kónya Kálmán) 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom