Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)
A papír meghódítja a világot
több évtizede Olaszországban is előállítottak — Nápolyi is meghódította. Észak-Olaszországban a papír használata a XII. században gyorsan elterjedt. Genova városi könyvtárának és Scriba nevű jegyzőjének nyilvántartásai 1154 és 1166 között már papírra íródtak. A gazdag kereskedővárosban kezdetben spanyol papírokat használtak, majd a XIII. század első felében Luccában, illetve Genova környékén megkezdődött az olaszországi papírkészítés. Noha e kezdeményezések kétségkívül hozzájárultak a középkori olasz gazdasági élet fejlődéséhez, az egyetemes ipar- és kultúrtörténet szempontjából jelentőségük eltörpül a XIII. században alapított és ma is működő fabrianói papírkészítő műhelyek mellett, ahonnan röviddel alapításuk után nemcsak Olaszországot, hanem egész Európát ellátták különleges minőségű papírokkal. Bár az első fabrianói papírkészítő műhely alapításának évét pontosan nem tudjuk, egy 1268. évi dokumentum fabrianói kereskedőtől származó papír vásárlásáról tesz említést. Egy 1283-as okiratban pedig Beretta jegyző nyolc fabrianói papírkészítő mestert sorol fel tanúként egy peres ügyben. Kétségtelen tehát, hogy hétszáz éve élő hagyománya van a „fehér művészetnek” ebben az észak-olaszországi városkában. Fabriano talán az egyetlen város Európában, amelynek címerében a következő mondat szerepel: Olim cartam undique indit (hajdan itt mindenütt papírt merítettek). A fabrianói mesterek több újdonsággal gyarapították a papírkészítés technikáját. Továbbfejlesztették a vízikerék hajtású zúzóművet, és elsőként a világon többkalapácsos rostosító berendezéseket alakítottak ki. Európában először ők használtak enyvet a papír írhatóvá tételére és elsőként alkalmaztak védjegyként vízjelet, amely ma a kutatóknak elárulja a papírok készítési helyét. Erre azért is szükségük volt, mert a jó minőségéről messze földön híres — és éppen ezért az átlagosnál drágább — fabrianói papírokat később Papírkészítés a középkorban (Diderot — d’Alambert enciklopédiájából) a — szitakészítés; b — a papírmalom belseje; c — szárítópadlás (ELTE Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből, fotó: Kónya Kálmán) 28