Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)

A papír meghódítja a világot

Perzsa miniatura (Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum, fotó: Kónya Kálmán)

behasított nádtollal írtak, és a tus helyett tintát használtak.

Az arab birodalom nagyobb városai, így egyebek között Bagdad,

Mekka, Damaszkusz és Szamarkand a kor tudományos és művészeti életének jelentős központjai is voltak. A gazdag főnemesek egymással versengve hívták udvarukba a neves tudósokat, és iskolákat, könyvtárakat alapítottak. A fejlett kulturális élet ösztönzőleg hatott a papírtermelésre is.

Az arab papírkészítő műhelyekben meghonosodott a vízikerék, amellyel — ötletes áttételen keresztül — rongyzúzó berendezést hajtottak. Feltehetően a vízikerékután kapta a papírkészítő műhely a papírmalom elnevezést. Egyre több papírt termeltek, amely ezáltal olcsóbbá vált, mint a nagyon munkaigényes papirusz, és azt lassan, de fokozatosan kiszorította.

A papír 1000 körül került Tuniszba, majd Marokkóba, de az arabok még ekkor is főként saját használatukra gyártották, mivel a keresztény egyház — különösen a pápai kancellária — nehezen barátkozott meg a használatával (hivatalaiban feltehetően egyiptomi és szicíliai papiruszra írtak). Mivel azonban a papírhoz egyre könnyebb volt hozzájutni, ezért a kereskedők, a közjegyzői hivatalok és végül különböző szerzetesrendek is mind nagyobb mértékben vásárolták.

26