Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)
Egy csodálatos anyag születése
Caj-lun, a papír atyja találták fel. A máig ismert legrégebbi kínai ősnyomtatványt, az ún. Gyémánt Szutrát Stein Aurél fedezte fel a kelet turkesztáni Tunhuangban. Stein Aurél (1862—1943) Budapesten született. A bécsi, lipcsei, tübingeni és az oxfordi egyetemeken tanult, a kor legjobb indológus és orientalista professzorainak előadásait hallgatta. 1886-ban Indiába került, ahol a lahorei Oriental Collegeban tanított. Az indiai kormány tanfelügyelővé nevezte ki, és megbízta az északnyugati határvidék régészeti munkáinak felügyeletével. Ily módon lehetővé vált számára, hogy ICözép-Ázsia belsejébe expedíciókat vezessen, és ott régészeti kutatásokat folytasson. Egyik útján, Indiából Kína felé tartva, a tunhuangi Ezer Buddha Barlang-templom 900 éve lezárt oltárainak feltárásakor az ott talált V—X. századi tibeti kéziratok között fedezte fel a 868-ban fadúcról nyomtatott Gyémánt Szutrát. Rendkívül érdekesek és értékesek azok az őspapírok is, amelyeket Stein Aurél a kelet-indiai határvidéken feltárt őrtornyokban talált. EII. századból származó — más források szerint 400—800 közötti — termékek vizsgálatakor kiderült, hogy javarészt roncsolt szövetdarabokból készültek. Ez a felfedezés megerősítette a Caj-lun-Ше papírkészítésről szóló feljegyzéseket, amelyek szerint a papír készítéséhez 105-ben faháncsrostokat és textilhulladékot egyaránt felhasználtak, de egyúttal végleg megdöntötte azt az általános elképzelést is, hogy a rongyból készített papír az arabok találmánya. A papír készítésének hagyományos módjáról egy XX. századi tudósítás is beszámol. Külön érdekessége, hogy az ismertetett eljárás majd két évezreden át szinte változatlanul fennmaradt. A japán—kínai háború idején Csang kínai katona a japán előrenyomulást követő kínai visszavonulás során a 19
