Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)

Egy csodálatos anyag születése

A pergamen kikészítése (régi metszet nyomán)

látták el az itáliai városállamok és a pápai állam hivatalait —, bár a mediterrán medence legnagyobb szállítója e termékből mindvégig Egyiptom maradt.

Egyetlen esetről tudunk csupán, amikor a papiruszkivitelt korlátozták: II. Eumenész pergamoni király (i. e. 197—159) könyvtárat alapított, s az volt a célja, hogy nagyobb, gazdagabb anyagot gyűjtsön össze, mint az alexandriai könyvtáré. Célja eléréséhez az erőszakos módszerektől sem riadt vissza. Könyvtára gyorsan gyarapodó állományához azonban mind több papiruszra volt szükség. Ezért az egyiptomiak úgy próbálták vetélytársukat visszaszorítani és az alexandriai könyvtár — amely a legnagyobb ókori könyvtár volt — érdekeit megvédeni, hogy betiltottáK a papiruszkivitelt. Pergamon városában ekkor állati bőrre kezdtek kéziratokat írni.

Az állatok bőrét már korábban is kikészítették, de írásra a Földközi-tenger környékén eddig ezt az anyagot nem használták. A pergament elsősorban juh- és tehénbőrből készítették: a bőrt lenyúzták, több napon át meszes vízben áztatták, majd a szőrtől, a felesleges rétegektől megtisztították, kifeszítve megszárították és kisimították, lecsiszolták, és széleit egyenesre vágták. A pergamen — ez a kicsit sárgás, vékony hártya — ettől kezdve egészen napjainkig íráshordozóként is használatossá vált. Igaz ugyan, hogy a papírkészítés elterjedése ezt a drága és nehezen kezelhető íráshordozó anyagot fokozatosan kiszorította, ám élettartamát legfeljebb a legújabb szintetikus anyagok némelyike múlja csak felül. Pergamenre írták még a múlt században is a maradandó okiratokat, okleveleket, sőt nagy ritkán napjainkban is használják ezt az anyagot.

Az ókori íráshordozók közül meg kell említeni a rómaiak viasztábláit is, hiszen a korabeli kereskedelemben és közli