Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)
Mire használjuk?
olyan javaslatot, amely szerint jeles írók porrá őrölt szívét kellett volna a papíreperfa háncsából készített péphez keverni a pénzhez felhasználandó papírhoz. Dard Hunter, a kiváló papírtörténész szerint azonban a császárné kifejtette, hogy az írók szíve valójában írásaikban található, ezért végül is a széttépett kéziratpapírokat keverték a papírpéphez, és az írás művészei életben maradhattak. Az arabok 1200 körül kezdtek papírpénzt használni, Európában a XII—XIV. században jöttek létre az első hiteltársulatok, és az elismervények, a letéti nyugták fokozatosan alakultak át papírpénzzé. A XVII. században Amszterdam és Hamburg volt a bankközpont, később a bankjegyek kiadására külön jegybankokat alapítottak. Az államok a papírpénzeket is a jegybankokon keresztül bocsátották ki. A hamisítók ellen szüntelen harc folyt. Egy 1773-beli angol törvény kimondta, hogy a bankjegyek és a vízjelek hamisítóit halálbüntetéssel kell sújtani. Minden üldözés dacára azonban a pénzhamisítást nem tudták meggátolni, az 1800-as évek elején pl. Angliában hét év alatt 130 ezer darab hamis bankjegyet találtak. A helyzet csak az ún. árnyalt vízjeles papír felhasználását követően javult valamelyest. Jól tudjuk, hogy a pénzhamisítás még napjainkban sem ritka, noha az utánzás egyre nehezebb, hiszen a valódi bankjegyek a világon mindenütt különleges papírból és bonyolult grafikával készülnek. A Habsburg-birodalomban 1762-ben jelent meg az első papírpénz 5, 10, 25, 50 és 100 güldenes (forint) címletekben. A papírpénzt a magánforgalomban nem volt kötelező elfogadni, ezt csak 1801-ben rendelték el. Az első magyar feliratú papírpénz a szabadságharc idején került forgalomba 2 forintos, majd 5, 10 és 100 forintos, végül 1 forintos címletekben. A 100 forintos felirata a következő volt: „Száz forint Ezen pénzjegy minden magyar álladalmi és közpénztárakban száz ezüst forint gyanánt, három húszast egy forintra számítva, elfogadtatik, ’s teljes névszerinti értéke a’ közállomány által biztosíttatik. Buda-Pest, September 1-én 1848 Kossuth Lajos pénzügy-Minister” 111
