Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
November
November 20 Láthatatlan parányok szétválogatja Az angliai Cambridge-ben, a Cavendish-ről elnevezett világhírű fizikai laboratóriumban J. J. Thomson 1912- ben érdekes kísérleteket végzett gázionokkal: az ionsugarakat elektromos és rá merőleges mágneses erőkkel eltérítette egyenes vonalú útjukról. Az eltérített sugár a fényképező lemezen parabola alakú nyomot hagyott, amelynek helyzetéből következtetni lehetett a gázion tömegére, azaz ki lehetett számítani, hogy a sugárban milyen tömegű, milyen atomsúlyú ionok repültek. A kísérletet nemesgázokkal is elvégezve meglepetéssel vette tudomásul, hogy a 20-as atomsúlyú neon mellett jelentkezik 22-es atomsúlyú gáz is. Minden vizsgálat azt igazolta, hogy ez is neon, csak más az atomsúlya. Az ilyen anyagokat, elemeket hívjuk izotópoknak. A természetes neon a 20-as és a 22-es izotópnak bizonyos meghatározott arányú keveréke. Ugyanígy az összes többi természetes elem is izotópok keveréke. Soddy már korábban felismerte a radioaktív izotópokat, amelyeket élettartamuk (felezési idejük) alapján viszonylag könnyebben szét lehetett választani. A nem radioaktív izotópok szétválogatását azonban másképp, mint elektromos-mágneses eltérítéssel, nem sikerült végrehajtani. Thomson kísérleteit félbeszakította az első világháború. Az atomok súly szerinti szétválogatására szolgáló berendezést, a tömegspektrográfot Thomson munkatársa, Francis William Aston szerkesztette meg 1919—1920-ban. Aston 1877-ben született. A birminghami egyetemen tanult. Kezdetben erjedéskémiával foglalkozott, később pedig a gázokban végbemenő elektromos kisüléseket tanulmányozta. 1909-ben Cambridge-bo ment a Trinity College-ba, s ettől kezdve együtt dolgozott Thomsonnal. Az első világháború alatt technikai asszisztens volt a légierők egyik repülőterén. Amint visszatért a Cavendish-laboratóriumba, a 20-as és 22-es atomsúlyú neon problémáján elindulva olyan tömegspektrográfot szerkesztett, amely már akkor is szétválasztott két izotópot, ha súlyuk mindössze egy ezredrésznyivel különbözött. A mai modern tömegspektrográfok felbontóképessége ennek a százszorosa, ezerszerese is lehet: velük az atomok tömegét hat-hét tizedesjegynyi pontossággal lehet meghatározni. Mindezért 1922-ben megkapta a kémiai Nobeldíjat. Később ő lett a Cavendish-laboratórium igazgatója. 1945. november 20-án halt meg. 8. O.
