Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Március
Március 29 ' ’ ■ *’7*! ;;'*v • ■' •‘. '• «■*7 A húsvét nyomában 1970-ben húsvét március 29—30-ra esett. Tudjuk: más években más napon van ez az ünnep. Mi ennek a „vándorlásnak” a magyarázata? A vallástörténet és a néprajz szerint a keresztény húsvét ünnepében ősi misztériumok „támadnak fel” némileg módosított formában. A kereszténység a meghaló és feltámadó Krisztus előtt hódol ekkor, aki a szertartás szavai szerint nem más, mint „Isten báránya”. A vallástörténet tanúsága szerint a meghaló és feltámadó termékenység-istenek ünnepei a Földközitenger keleti medencéjében lakó népek körében alakultak ki. Ennek oka kézenfekvő: a természet elhalását és megújulását az ebben elsőrendűen érdekelt földművelő társadalmak emelték kultusszá. Az újjászülető egyiptomi Ozirisz, aki egyúttal a holtak birodalmának ura is — gabonaisten. A babiloni Tammúz úgyszintén. A szíriai Adónisz és a kisázsiai Attisz folytatják e sort. A gabona elvetése, az új termés születése akkoriban nem egyszerű természeti és munkafolyamat volt, hanem külön jelentéssel rendelkező varázscselekmény, latin szóval: misztérium, a szertartások során pedig nemritkán misztérium-dráma. Amikor Tammúz meghalt, kedvese: Istar leszállt utána az Alvilágba. Itt kiharcolta, hogy az esztendő egy részét Tammúz az élők sorában tölthesse, vagyis hogy az elvetett mag minden évben napfényre törhessen, és termést hozhasson. E „varázslat” erősítésére áldozatot mutattak be. Kezdetben magát a királyt vagy gyermekeit adták át az istennek, később rabszolga „helyettesítőkre” hárították ezt a „megtiszteltetést”, utóbb az olcsóbb bárány váltotta fel, egy babiloni szöveg így nyilatkozik: „a bárány váltságdíj az emberért, saját élete helyett adja ezt a bárányt”. Az ünnep időpontja kezdetben kialakulatlan volt. A római keresztények a zsidó pászka-ünnepet (1. március 21-i cikkünket — A szerlc.) követő vasárnapot tekintették húsvétnak, más gyülekezetek ettől eltértek számításukban. Végre a niceai zsinat (i. sz. 325) döntött a kérdésben. Kimondta, hogy a tavaszi napéjegyenlőséget, vagyis március 21-ét követő holdtölte utáni első vasárnap kell megtartani húsvét ünnepét. Azt jelenti ez, hogy akkor lehet legkorábban húsvét, ha március 21-én holdtölte van, s a következő nap vasárnap. Legkésőbbi napja, az előbbi feltételekből következőleg, április 25. Tehát a húsvét „vándorló” ünnep, annak a 35 napnak bármelyikére eshet, amelyik március 22. és április 25. között van. B. P.
