Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Január
Január 1 Az esztendő időtartama 365 vagy 366 nap. Ha ebből indulunk ki, akkor tulajdonképpen mindegy, hogy mikor, melyik hónap hányadik napján kezdődik az év. A természeti népek, például egyes pápua törzsek ezért hol a száraz, hol az esős évszak beköszöntésétől számítják az első napot. Fejlettebb társadalmakban azonban az állami és gazdasági élet rendje állandó évkezdő időpontot kíván meg. A földművelő munka ritmusa e célra két természetes határt is kínál: a tavaszt, a mezei munkák megindulását, és az őszt, a termés betakarításának befejezését. Az ősi Babilonban az évkezdet a Niszanúra, a tavaszi napéjegyenlőség hónapjára esett, viszont a Tisritu, a VII. őszi hónap neve (magyarul „kezdet”) egy még ősibb állapotra utal, amikor ősztől számították az esztendőt. Egyiptom élete a Nílus áradásaitól függött. A papok megfigyelték, hogy a termékeny iszap lerakása akkor indul meg, amikor a Szóthisz (mai nevén Szinusz) csillag a nyári napforduló idején felbukkan a látóhatáron. Természetes tehát, hogy az egyiptomi év ezen a napon, Thet hónap 1-én, azaz mai számításunk szerint július 19-én kezdődött. Julius Caesamak köszönhetjük, hogy a mi naptárunk január 1-vel indul. A római időszámítás első hónapja eredetileg a március volt, és a tavaszi munkák megindulását jelezte. A névadó Marsról megjegyzendő ugyanis, hogy míg nem vált hadistenné, a növényzet termékenységének biztosítása is az ő „feladata” volt. Márciustól decemberig 10 hónapra tagolták az évet. Ennek az állapotnak az emlékét őrzi szeptember, október, november és december neve, ami hetediket, nyolcadikat, kilencediket és tizediket jelent. A hagyomány Numa királynak tulajdonítja a 12 hónapos év bevezetését a január és a február beiktatásával. Csak Julius Caesar i. e. 46-ban diktátori és főpapi hatalommal végrehajtott naptárreformja helyezte az évkezdetet január első napjára. B. P. Miért kezdődik január 1-én az újév?
