Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Febuár
Február 3 Inga a Pantheonban Kopernikusz 1514 körül kéziratos értesítést — ma azt mondanák: „előzetes közleményt” — küldött barátainak elgondolásairól, s ebben többek közt a következőt írta: „Mindaz, ami az állócsillagos égbolton mozgásnak látszik, nem önmagában, hanem csak a Földről nézve látszik annak. A Föld... valamennyi hozzá tartozó részével együtt naponta egyszer megfordul saját változatlan sarkai körül.” Később számos kutató a szabadon eső testek mozgásának pontos ellenőrzésével kísérletileg is igyekezett igazolni a Föld forgását. Gauss és Laplace részletes számításokat végzett ezzel összefüggésben. Poisson a Föld forgásának a lövedékek pályájára gyakorolt hatását tanulmányozta. Mindezek a megfigyelések a Föld tengelyforgásának közvetett bizonyítékai. A közvetlen bizonyíték sokkal egyszerűbb jelenség. Már Galilei tanítványai, a firenzei akadémia tagjai észrevették, hogy a magára hagyott inga lengési síkja egy idő után elfordul, pedig közismert, hogy az inga megtartja lengésének síkját! Ez a látszólag ellentmondó megfigyelés sokáig magyarázat nélkül maradt. J. B. Léon Foucault, egy párizsi könyvkereskedő fia, 1819-ben született. Gyenge szervezetű, fejletlen testű, de igen okos gyermek volt. Kezdetben orvosnak készült, de a fizika, különösen a fénytan és az elektromoeságtan jobban érdekelte. A Journal des Delats című lap tudományos szerkesztője volt, később pedig mint csillagász tevékenykedett. 1868-ban halt meg. Első ingakísérletét egy kerti ház boltozatos pincéjében végezte, kétméteres ingával. Második kísérlete a csillagászati obszervatóriumban folyt le, ingája ekkor 11 méter hosszú volt. A harmadik kísérletre 1851. február 3-án a Pantheonban (a St. Geneviévetemplomból Franciaország nagyjainak temetkezőhelyévé alakított kupolás csarnokban) került sor. Számos tudós, érdeklődő előtt indította el Foucault 67 méter hosszú ingáját, amelynek végén 28 kg-os fémgolyó volt a nehezék. Az ingakísérletet az 1855. évi párizsi világkiállításon is bemutatták. Foucault ingája széles körű érdeklődést keltett. Kísérletét Bristolban, Rómában, a kölni és a speyeri dómban is megismételte. A jelenség az egyszerű emberek előtt is kézzelfoghatóan bizonyította a Föld tengely körüli forgását. Egyébként Foucault-nak, ha ez is a legnevezetesebb, de nem az egyetlen tudományos eredménye, ő mérte meg először forgó tükrökkel a fény terjedési sebességét, továbbá részletesen tanulmányozta a mozgó fémtestekben jelentkező áramokat; ezeket Foucault-féle örvényáramoknak hívják. S. O.
