Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
December
December 27 „Az ég törvényhozója" Johannes Kepler német csillagász, a kopernikuszi korszakban kibontakozó új csillagászat megteremtőinek egyike, akit az utókor ,,az ég törvényhozója” címmel tisztelt meg, 1571. december 27-én született. Elméleti munkásságával továbbfejlesztette és pontosabbá tette Kopernikusz rendszerét, ö állapította meg Tycho Brahe (1. december 14-i cikkünket — A szerk.) észleléseinek feldolgozásával a bolygómozgás három híres törvényét, a „Kepler-féle törvényeket”. 1609-ben hozta nyilvánosságra az első és második törvényt. Első törvénye szerint a bolygók ellipszis alakú pályán mozognak, amelynek egyik gyújtópontjában a Nap van. Kepler ezzel kiküszöbölte a kopernikuszi rendszerből azt az ókorból származó tévhitet, hogy az égitestek kizárólag „tökéletes” körpályán mozoghatnak. A második törvény az úgynevezett területek törvénye. Eszerint a bolygókat és a Napot összekötő egyenes, a vezérsugár, egyenlő idők alatt egyenlő területeket súrol. A bolygók ennek megfelelően napközeiben nagyobb sebességgel mozognak, mint naptávolban. 1618-ban fogalmazta meg a harmadik törvényt, amely a bolygók keringési ideje és a Naptól való távolsága között állapít meg összefüggést: a bolygók keringési idejének négyzetei úgy aránylanak egymáshoz, mint Naptól való középtávolságaik köbei. E törvény módot ad arra, hogy valamely bolygó (vagy kisbolygó) keringési idejének ismeretében annak Naptól való távolságát kiszámítsuk a Föld—Nap távolság egységében. A Kepler-törvények tapasztalati törvények, vagyis matematikai leírását adják a bolygók mozgásának, de nem adnak arra magyarázatot, hogy mi az oka a bolygók ilyen törvényszerű mozgásának. Ezt az okot később Newton találta meg az általános tömegvonzásban. Newton gravitációs törvényéből a Keplertörvények levezethetők. Kepler csendes, elmélyült elméleti tevékenysége nem vonta annyira magára az egyház figyelmét, mint Galileié, de üldöztetéstől és háborgatástól az ő élete sem volt mentes. Anyját alig tudta megmenteni a boszorkányság vádjától (erre céloz Madách Imre is Az ember tragédiája nyolcadik színében, az „első prágai szín”-ben Rudolf császár utal rá — A szerk.), kéziratait elégették, és mikor meghalt 1630-ban, mindössze egy-két ruhadarab és néhány könyv maradt utána. R. 0.
