Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

December

December 22

Egy katolikus király protestáns sebésze

Amikor Párizsban 1572 Szent Bertalan napjának (augusztus 24.) éjszakáján megszólaltak a harangok, és ezzel megkezdődött a protestánsok lemészárlása,

III. Henrik francia király — úgy mondják — a saját ágyába rejtette el nagyra becsült hugenotta sebészét, Ambroise Párét. így menekült meg az akkor már 62 éves nagy hírű orvos.

Páré fiatal korában (1509-ben született) a csatatéren szerezte első tapasztalatait. Számos hadjáratban vett részt, ő lett a híres hadvezér, Rohan herceg tábori orvosa. Első nagy felfedezése is a csatamezőkhöz fűződik: itt fedezte fel a modern sebkezelés alapelvét, a kíméletes, tiszta sebellátást. Páré felfedezéséig (és még utána is sokáig) a sebeket tüzes vassal kiégették. Ez nagy fájdalmat okozott, s amellett súlyos gennyedésekhez, gyakran a betegek halálához vezetett. Páré elvetette a tüzes vasat, a sebet tiszta kötéssel fedte, gyógyító olajokkal kezelte. Sok sebesült végtagot — és így életet — mentett meg.

A XVI. század sebészetében a végtagcsonkolások (amputációk) játszották a legnagyobb szerepet, ezek voltak a leggyakoribb műtétek. Nagy gondot okozott a vérző erek ellátása; a vérzés csillapítására megint csak a tüzes vashoz nyúltak. Páré vezette be az érlekötés módszerét, ezzel megint csak kíméletes és hatásos sebészeti eljárást talált fel. (Valójában csak

Paré-féle műkéz. (Egykorú rajz)

„újra feltalálta”; az érlekötést már az ókorban is ismerték, de alkalmazása teljesen feledésbe merült a középkorban.)

Már ez a két felfedezés, illetve felismerés is elég lenne ahhoz, hogy az orvostudomány méltán nevezze Ambroise Párét a sebészet megalapozójának, de ő még többet tett. Számos új műtéti eljárást dolgozott ki. Tökéletesítette a végtag-amputációs műtéteket, sőt az elvesztett végtagok pótlására művégtagokat is szerkesztett.

A sebészet nagy úttörője 1590. december 22-én halt meg, 80 éves korában.

Sz. S.