Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
December
December 15 Finsen, a „fényvadász" Niels Ryberg Finsen dán orvost Paul de Kruif, az ismert orvos-író (legismertebb könyve nálunk a Bacilusvadászok — A szerk.) nevezte el„fény vadász ”nak. Szerinte Finsen azért szerette annyira a napfényt, mert mindig fázott. Igaz-e vagy nem, ki tudja? Az azonban bizonyos, hogy a napfény jótékony hatásának első kutatója és a napfény-kezelés megalapozója ő volt. 1860. december 15-én született. Egész életére rányomta bélyegét betegsége. Már fiatal korában szív- és májbántalmakban szenvedett, vérszegény, sápadt, törékeny testalkatú volt. Talán valóban ez ösztönözte arra, hogy a napfényes, derűs helyeket keresse — annak ellenére, hogy a múlt század végén a napfényt inkább ártalmasnak, mint hasznosnak tartották. Azt hangoztatták az orvosok, hogy a napfény gyulladásokat, különféle bőrbajokat okoz, kedvező hatásáról csak elvétve esett szó. Finsen már fiatal orvos korában azt gondolta, hogy a napfénynek kedvező biológiai hatása van, és egész életében arra törekedett, hogy ezt be is bizonyítsa. Segítségére sietett Koch, ,,a legnagyobb bacilusvadász” (1. december 11-i cikkünket — A szerk.) egyik felfedezése: 1890-ben kimutatta, hogy a tuberkulózisbacilusok gyenge napfényben is már néhány óra alatt, a tűző napon pedig percek alatt elpusztulnak. Finsen ekkor elhatározta, hogy a bőrtuberkulózist napfénnyel, valamint a napfény színképének megfelelő ívlámpa erős fényével fogja gyógyítani. A bőrtuberkulózis, amelyet torzító hegei miatt bőrfarkasnak neveztek, gyógyíthatatlan betegségnek számított. Égetéssel, kimetszéssel próbálták gyógyítani — eredménytelenül. Egy Mogensen nevű mérnök már az öngyilkosság gondolatával foglalkozott — addig 36- szor égették, vágták az arcát! —, amikor Finsen kezelésbe vette. A mérnök arca négy hónapig tartó kezelés hatására meggyógyult! Az első sikert balsikerek is követték. Finsen azonban makacsul kitartott. Addig tökéletesítette besugárzó készülékét, amíg az esetek többségében gyógyulást ért el. Felfedezéséről 1896-ban könyvet írt — akkor már a kormány gyógyintézetet bocsátott rendelkezésére —, a könyv a következő években számos idegen nyelven is megjelent. Finsenhez özönlöttek a betegek. 1900-ban, a párizsi nemzetközi orvosi kongresszuson már több száz gyógyult esetről számolhatott be. A nagy eredményt 1903-ban Nobel-díjjal jutalmazták. Finsen azonban ekkor már súlyos beteg volt, a kitüntetést sem tudta átvenni, a következő évben meghalt. A bőrtuberkulózis gyógyítására azóta már hatásosabb eszközök állnak az orvostudomány rendelkezésére, de Finsen, a „fényvadász” nevét megörökítette az orvostörténelem. 8г. S.
