Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
December
December 11 A legnagyobb bacilusvadász Amikor Robert Koch, a kis Wolstein község körzeti orvosa 1871. december 11-én, huszonnyolcadik születésnapján mikroszkópot kapott ajándékba feleségétől, a legkevésbé sem gondolt arra, hogy ez a mikroszkóp világhírt, Nobel-díjat hoz még számára. Pályafutásának kezdete egészen köznapi volt. 1843- ban született, Göttingában végezte el az orvosi egyetemet 22 éves korában, azután kórházban, elmegyógyintézetben, majd kisvárosokban volt gyakorló orvos. 1868-ban megnősült. Felesége az említett ajándékozás után sokat panaszkodott amiatt, hogy férje fél éjszakáit a mikroszkóp mellett tölti. Bár ne vette volna meg neki! — mondta. Koch valósággal belészeretett a mikroszkópba, illetve abba a világba, amely a mikroszkópjában feltárult előtte. Már első felfedezése, a lépfene-bacilus fejlődésének és kórokozó tulajdonságainak leírása magára vonta a tudományos világ figyelmét. Ez 1876-ban történt. Két év múlva az egerek sebfertőzésével kapcsolatos kutatásairól számolt be, 1881-ben a baktériumok tenyésztésének új eljárását ismertette: a szokásos húsleves-táptalaj helyett zselatinból készített szilárd táptalajt használt. Ez a módszer szinte kaput nyitott a további bakteriológiai kutatásoknak, annyira leegyszerűsítette a tenyésztés módszerét. Legjelentősebb felfedezése a tbc bacilusának kimutatása volt 1882-ben. Röviddel ezután a kolera bacilusának a felfedezését közölte a tudományos világgal. Ekkor már Berlinben működött egyetemi tanárként, és az általa alapított bakteriológiai intézet, az azonnal világhírűvé vált Koch Intézet igazgatójaként. Ez az intézet volt a „bacilusvadászok” másik nagy központja, a párizsi Pasteur Intézet mellett. Robert Koch életét regényes és tudományos formában több tucat könyvben megírták, kutatásai, eredményei közismertek. Életművéért az elsők között, 1905-ben nyerte el a Nobel-díjat. 1910-ben halt meg. 8г. S.
