Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

December

December 5

A harmatlégy titka

Az alighogy véget ért II. világháború szörnyű tetteinek gyógyításával elfoglalt Európának talán fel sem tűnt az az újsághír, amely arról számolt be, hogy 1945. december 5-én elhunyt Thomas Hunt Morgan amerikai biológus.

Az élettani kutatásaiért 1933-ban Nobel-díjat kapott tudós századunk egyik nagy biológusa volt. A Mendel-féle örökléstani törvényeket (1. január 6-i cikkünket — A szerk.) támasztotta alá az a több évtizedig tartó kísérletsorozata, amelynek során szoros kapcsolatot állapított meg az örökletes jegyek és az osztódó sejtek magjában megfigyelt kromoszómák között.

Morgan egy parányi állattal végezte kísérleteit. Az apró muslica vagy harmatlégy — tudományos nevén Drosophila melanogaster — azért keltette fel figyelmét, mert ez az állatka nagyon gyorsan szaporodik. Egyetlen szülőpárból 500 utódot lehet felnevelni. Az állatkák rövid életűek, így évenként 30 generáció is megvizsgálható. Emellett szaporodóképességüket viszonylag hosszú ideig megtartják, vagyis az unokák még visszakeresztezhetők a nagyszülőkkel. A Drosophila tenyésztési költségei szerények, ráadásul kevés helyet foglalnak el. Mindez önként kínálta a lehetőségeket. Morgan a parányi állat változatainak teljes skáláját megvizsgálta.

Morgan génelmélete szerint a kromoszóma egy pontszerű részlete az ún. gén, amely a fejlődő élőlény egy bizonyos tulajdonságát meghatározza. Amint a génelméletből kiinduló kutatások a dezoxiribonukleinsav, a DNS információ átvivő és megőrző szerepét tisztázták, az eredeti pontszerű génfogalom némileg elavult. Ennek ellenére a génelmélet a molekuláris biológia kialakulásának az egyik legfontosabb tényezője lett.

P. B. P.