Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
November
November 29 Aki fölfedezte a hisztériát Jean Martin Charcot a francia orvostudomány egyik legnagyobb büszkesége. Nevét nemcsak az orvosok ismerik világszerte. Azt azonban már sokkal kevesebben tudják, hogy az orvostörténelem egyik legsokoldalúbb alakja, akinek nevéhez fűződik többek között a hisztéria és az ún. funkcionális idegbajok felismerése és eredményes kezelésük bevezetése. 1825. november 29-én született Párizsban. Gyermekkorában két dolog vonzotta: az orvostudomány és a festészet. Végül mégis az előbbi mellett döntött. 1848-ban fejezte be a párizsi egyetemen tanulmányait. Ezután kórházakban dolgozott. Kórbonctannal foglalkozott először, főképpen az idegrendszer elváltozásai érdekelték. Számos idült idegbetegség kórbonctani és klinikai képét írta le (nem egy kórképet róla neveznek ma is). Tudományos eredményeinek elismeréseképpen 1872-ben az egyetem kórbonctani professzorává nevezték ki. 6 azonban elsősorban klinikus volt, a betegek és a betegségek foglalkoztatták leginkább. Csakhamar a Salpétriére, az egyik legnagyobb párizsi kórház főorvosi állását kapta meg. ő fejlesztette ki itt a világ leghíresebb ideggyógyászati osztályát, amelyet 1882- től egyetemi tanári minőségben 1893-ban bekövetkezett haláláig személyesen vezetett. Jelentős kutatói eredményei mellett a „leglátványosabb” eredményeket kétségtelenül a hisztériások kezelése terén érte el. Főleg szuggesztióval és hipnózissal kezelte a funkcionális idegbetegségeket, amelyeket — és ez nagy érdeme — igazi betegségeknek tartott. (A funkcionális betegségeket sokan még ma sem tartják „komolynak”, ami természetesen nagyfokú elmaradottságra vall!) Nemcsak kiváló kutató és gyógyító orvos, hanem nagyszerű író is volt. Műveit színes, élvezetes stílusban írta, sikerének ez is egyik titka és természetesen előadásai, amelyek mindig élményszámba mentek. Ritkán volt 500—600-nál kevesebb hallgatója. Sz. S.
