Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

November

November 25 Miért világosabb a trópuson élők vénás vére? 1^" A .,*vv " _ ' ' 1814. november 25-én született Heilbronnban Julius Robert Mayer, német orvos és fizikus, akinek nevét az energia megmaradásának elvével összefüggésben jegyezte fel a fizika története. Ez a tétel valójában messze túlnőtt a szaktudományok területén, és alap­vető jelentőségű lett a természettudományok minden ágában. Mayer felismerése nehezen született meg, aminek egyik oka, hogy az alapfogalmak (erő, munka, ener­gia) akkor még meglehetősen tisztázatlanok voltak. Egyes kísérleti eredmények, elméleti okoskodások már Leonardo, Gabiéi, Newton, Leibniz, Euler, Young és Carnot munkáiban is utalnak arra, hogy a tétel csírái megvoltak a mélyebben gondolkodó természet­­tudósokban. Thompson, majd Davy kísérletei megmutatták a hő és a mechanikai munka összefüggését. A XIX. század első évtizedeiben többször is jelentkezett az a sejtés, hogy van „valami”, ami a körülményeknek megfelelően vagy mint mozgás, vagy mint hő, fény, elektromosság, mágnesség, vagy éppen mint kémiai affinitás (rokonság, vonzóerő) jelentkezik. Azt is sej­tették, hogy mindezek a jelenségfajták átalakulhat­nak egymásba. Többen is megkíséreltek eljutni ennek a közös valaminek a meghatározásához, sőt mértéké­hez; a kísérletezők között volt Mayer. Julius Robert Mayer Mint hajóorvos, 1840-ben Holland-Indiában járva megfigyelte, hogy a trópusokon élő emberek vénás vére világosabb, mint a mérsékelt égövön élőké. E megfigyelésből kiindulva jutott el ahhoz a meg* állapításhoz, hogy „semmiből nem lesz semmi”, és hogy „semmi sem semmisülhet meg”. Elgondolását a mozgásra és a hőre alkalmazva, a mechanikai hő­­egyenértéknek elfogadhatóan jó számértékét is meg­határozta. Első tanulmánya 1842-ben jelent meg. Második értekezésében a tételt már elektromos és biológiai folyamatokra, egy harmadikban pedig koz­mikus jelenségekre (mint a Nap melege vagy a me­teorok izzása) is kiterjesztette. Mindez azt igazolja, hogy ő maga tisztában volt felismerésének horderejé­­vel. Sajnálatos, hogy Mayert kezdetben szinte teljesen mellőzték, majd később hevesen támadták megálla­pításait. Hosszadalmas prioritási vitája is volt. A munka és a sok harc felőrölte idegeit, 1878-ban halt meg, ugyancsak Heilbronnban. S. O.

Next

/
Oldalképek
Tartalom