Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
November
November 15 1866-ban Pétervárott egy nagy jelentőségű könyv jelent meg Az agy reflexei címmel. A tudományos munkát a cári cenzúra elkobozta, szerzője, Ivan Mihajlovics Szecsenov ellen bírósági eljárást indítottak. A vád: „e munka szétrombolja társadalmunk morális alapjait. . . , a túlvilági élet vallási dogmáját eemmisíti meg”. Szecsenov 1829-ben született, 1905. november 15-én halt meg. A moszkvai egyetem orvosi karán szerzett diplomát, majd Németországban a legkiemelkedőbb élettankutatók laboratóriumaiban dolgozott. A szív és a vérkeringés, a légzés, egyszóval a szervezet működésének alapvető jelenségeit kutatta, végül figyelmét az idegrendszer működésére fordította. 1860-ban kinevezték a pétervári Katonaorvosi Akadémia tanárává. Kiváló tanítványait is bevonta kísérleti munkáiba, s velük együtt több olyan műszert készített, amelyekkel a szív és a tüdő munkáját regisztrálták. 1870-ben, amikor a reakciós vezetőség néhány haladó szellemű professzort eltávolított az oktatók sorából, Szecsenov lemondott az állásáról. Ekkor Ogyeszszába hívták meg, ott működött hat évig, ezután ismét Pétervárott dolgozott és tanított. Az agy reflexei — amelynek megjelenését a cenzúra később mégis engedélyezte — Szecsenov főműve, a nervizmus megalapozása. E munkájában fejti ki azt, hogy a lelki működések nem függetlenek a szervezettől, hanem tulajdonképpen reflexek, a környezet hatására keletkező és lejátszódó jelenségek. Szecsenov bebizonyította, hogy a szervezeti és a lelki működések, jelenségek elválaszthatatlan egységet képeznek, és hogy a szervezeti működések az elsődlegesek. A szervezeti működések irányító központja az agy, a lelki működések székhelye az agykéreg. Szecsenov tanításait a legnagyobb orosz tudós, Pavlov fejlesztette tovább. 8г. S.
