Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
November
November 12 Egy híres orvosság „Hoffmann-cseppeket” ma is kaphatunk a gyógyszertárban. Éter és alkohol elegye, megcukrozva. Cseppentve szokták bevenni — a legkülönbözőbb bajok: idegesség, gyomorfájás stb. ellen. E hasznos orvosság megalkotója, Friedrich Hoffmann több mint kétszáz évvel ezelőtt, 1742. november 12-én halt meg, 82 éves korában. A jénai egyetemen tanult orvostudományt, majd bejárta Hollandiát, Angliát, ahol a híres Boyle-lal (1. december 30-i cikkünket — A szerk.) is megismerkedett. Egy német kisvárosban orvosként működött, míg 1693-ban meg nem hívták Poroszország egyetemének, a hallei egyetemnek orvostan-professzorává. 48 éven keresztül tanított itt. Közben ugyan rövid időre a porosz király is meghívta udvari orvosának, de a tudománykedvelő, csendes, szerény tudósnak nem tetszett a fényes udvari élet: visszatért katedrájára. Nagy hírű tudós volt a saját korában, a világ sok részéről érkeztek hallgatók, hogy meghallgassák. Számos híres könyvet írt, melyek elegáns stílusukról voltak nevezetesek, részben orvosi, részben kémiai tárgyú könyvek, mert bár a „Hoffmann-cseppek” az orvos emlékét idézik, Hoffmann kémikusként maradandóbb hírűvé vált. Nagy érdemei vannak a vízvizsgálat kémiai módszereinek kidolgozásában, ásványvíz elemzéseinél különös fontosságot tulajdonított a gázoknak, főleg a széndioxidnak. Felismerte azt is, hogy a szénsav gyenge sav. ő különböztette meg elsőnek a magnézium-sókat a kálciumtól, bár még több mint száz évnek kellett eltelnie, míg ezt az új elemet tiszta állapotban is sikerült előállítania. Az éter gyártását is ő írta le elsőnek. Sz. F.
