Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)

November

November 9

Л magyar földrajzi felfedezéstörténet egyik büszkesége osztozott több más honfitársa sorsában: vajmi kevés támogatást kapott hazájától, és ráadásul munkájának jórésze megsemmisült.

Magyar László, egyik legkalandosabb életű utazófelfedezőnk 1818-ban született. Dunaföldváron, majd Kalocsán, végül pedig a pesti egyetemen tanult néhány évig földrajzot és természetrajzot. Értesülve a fiumei kormányzó felhívásáról, huszonnégy éves korában jelentkezett a tengerésztisztképző iskolába. Később egy osztrák postahajón kadétoskodott. Brazíliában mondott búcsút hajójának. Megfordult Kubában, Kelet- és Nyugat-Indiában, de járt Madagaszkárban és Argentínában is. Közben elsajátította a tengerészet minden csínját-bínját.

Harmadik afrikai útján kezdődött fölfedezői munkássága. A calabári néger király szolgálatában megismerte a Kongó folyó alsó szakaszát. Néhány évvel később a portugál kormányzás alatt álló Bihé országból indult nevezetes útjára. A bennszülött uralkodó annyira megbarátkozott vele, hogy egyik lányát hozzáadta. 1850 februárjában indult a kontinens szívébe, népes kísérettel. Útján sok földrajzi és néprajzi anyagot gyűjtött, hozzájárult Kongó megismeréséhez.

Második kutatóútja 1852 májusában kezdődött, s több, addig ismeretlen néptörzset fedezett fel. Sajnos,

egészségét kikezdte a kemény életmód. Csak anny elégtétele volt, hogy a portugál, angol és német tudományos élet felfigyelt munkásságára. Az 50-es évek végén magyar kiadásban, később német nyelven is megjelent három kötetre tervezett kongói útleírásának első része. Egyértelműen kitűnik belőle, hogy sokat vállalt a kontinens földrajzi és néprajzi feltárásában.

Harmadik útja sok megpróbáltatással járt. Utána az Atlanti-óceán partján telepedett le és kereskedelemmel foglalkozott. 1861-ben írta a Magyar Tudományos Akadémiához utolsó levelét, amelyben megköszönte a levelező tagságot, saját könyvét és más műveket. 1864. november 9-én Benguela közelében halt meg. Életműve, sajnos, befejezetlen maradt, gazdag feljegyzésanyaga nagyrészt tűzvész martaléka