Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
November
November 5 Eijkman és a beri-beri A múlt században szinte járványként pusztított a meleg égövi országokban egy betegség, amelyet beriberinek neveztek. Tünetei: görcsök, idegbénulás; sok beteg halt meg az ismeretlen ok előidézte kórban. A 80-as években egy holland orvos egy gyarmati háborúban összehasonlította a bennszülött és az európai katonák megbetegedési arányát és táplálkozását. Ebből arra következtetett, hogy a betegség oka a táplálkozásban keresendő: fehérjehiányra gondolt. Azután jött a baktérium-korszak, amikor minden betegségnek a bacilusát kutatták — többen is „felfedezték” a beri-beri kórokozóját, azonban az okozati összefüggést nem sikerült bebizonyítania senkinek. A betegség földrajzi elterjedése a forró, nedves klímával azonos. A Keleten vívott háborúk során (japán—kínai, orosz—japán stb.) a katonák 16—17 %-a betegedett meg, ami igen nagy szám volt. A katonák fő tápláléka ezen a vidéken (akárcsak a lakosságé is) a rizs. Christian Eijkman holland orvos fedezte fel, hogy a rizsevés és a beri-beri között összefüggés van. 1858-ban született, Amszterdamban végezte az egyetemet, majd gyarmati szolgálatot vállalt. 1886-ban őt is beosztották abba a kutatócsoportba, amelyet a holland kormány a beri-beri okának felderítésére szervezett. Eijkman érdekes, véletlen megfigyelést tett. Laboratóriumának tyúkjai között furcsa betegség lépett fel, amelynek tünetei teljesen azonosak voltak a beriberiével: görcsök, idegbénulás, légzésbénulás, halál. A tyúkokat szinte járvány pusztította, de semmiféle baktériumot nem talált. Azután a járvány egyszer csak magától megszűnt. Mi történt ? Kiderült, hogy a laboratóriumi szolga — kényelemből — a szakácstól kapott főtt rizzsel etette a tyúkokat. A régi szakácsot azonban új váltotta föl, aki nem adott rizst. A szakács változás hatására a „járvány” egy csapásra megszűnt. A laboráns ezután ugyanis hántolatlan rizzsel és rizskorpával etette a tyúkokat! Eijkman ezeknek az eseményeknek gondos elemzéséből rájött arra, hogy a rizs héjában (amit hántoláskor eltávolítanak) van valami, aminek a hiánya beriberit okoz. Eijkman 1896-ban visszatért hazájába. Honfitársai, Jansen és Donath állították elő a rizskorpából a Br vitamint. Eijkman felfedezése azonban akkor már bebizonyította, hogy a beri-beri vitaminhiány-betegség. Felfedezéséért 1929-ben Nobel-díjat kapott. A következő évben, november 5-én, 72 éves korában elhunyt. Sz. S.
