Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
November
November 2 A hiperbolikus geometria orosz megalkotója Nyikolaj Ivanovics Lobacsevszkij a múlt század legnagyobb orosz tudósai közt foglal helyet. Nevét Bolyai Jánoséval (1. január 27-i cikkünket — A szerk.) együtt tartja számon a matematika története: ők azok, akik szakítani mertek a geometria több ezer éves hagyományával, és megteremtették a tér új geometriáját. 1793. november 2-án született Alekszejevszkajában. 1807-től a kazanyi egyetemen tanult matematikát, fizikát és csillagászatot. Ugyanott 1814-től adjunktusként dolgozott, majd 1816-tól kezdve 40 esztendőn át mint professzor oktatott, s az egyetem dékáni, majd rektori tisztét is betöltötte. 1856-ban halt meg. Lobacsevszkij a természettudományok sokoldalú művelője volt. Legjelentősebb eredménye a nem euklideszi — ahogyan ő nevezte: „imaginarius-” vagy ,,pán-”geometria. Bolyaitól és Gausstól függetlenül ő is rájött arra, hogy ha az euklideszi geometria nevezetes paralel-axiómáját (az axióma bizonyítatlan és bizonyíthatatlan alaptétel — A szerk.) elhagyjuk, tehát feladjuk azt a tételt, hogy a háromszög szögeinek összege 180°, akkor is belsőleg tökéletesen ellentmondásmentes geometriát lehet felépíteni. Első elgondolásait 1826. február 11-én egy kazanyi előadásában fejtette ki; tanulmánya nyomtatásban Nyikolaj Ivanovics Lobacsevszkij 1829—1830-ban jelent meg. A tudománytörténet tökéletesen tisztázta, hogy Lobacsevszkij és Bolyai mit sem tudtak egymás munkájáról, s így Bolyai munkája ugyancsak önálló alkotás. Lobacsevszkijt Gauss javaslatára a göttingai Tudós Társaság levelező tagjává választotta, megérdemelten, hiszen mint egyik szovjet méltató ja írja: „neve századokra szóló dicsőséget szerzett hazájának”. Általános vélemény, hogy kevés felfedezés gyakorolt olyan rendkívüli hatást a tudományos világkép fejlődésére, mint Lobacsevszkij geometriai felfedezése. Munkájával új fejlődési periódust nyitott meg a geometria számára, és fejlettebb geometriai szemléletet teremtett. Lobacsevszkij alkotása a matematika fejlődésére nagy hatással volt, és ebben kevés matematikai mű vetekedhet vele. A kazanyi egyetem 1894-ben nemzetközi Lobacsevszkij-alapítványt létesített matematikai munkák jutalmazására, két évvel később pedig szobrot emelt a nagy matematikusnak. S. 0.
