Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Október
Október 20 Iskolaalapítás a Duna partján A kémia egyik legnagyobb ága a szerves kémia, a szénvegyületek kémiája. Míg 92 természetes elem alig 100 000 vegyületet képez, a szénnek egyedül 3 millió vegyülete ismeretes. Ennek jó része mesterségesen készített vegyidet, amely a természetben nem is fordul elő, olyan, melyet az utolsó 100 évben laboratóriumi lombikokban kevertek ki. A szerves kémiai nagyipar a múlt század közepén a kőszénkátrány feldolgozásával indult nagyarányú fejlődésnek, s ez a fejlődés még ma is tart: gyógyszer, robbanóanyag, növényvédőszer, műanyagok és még sok minden más tartozik termékei közé. A szerves kémikusok a legszorgalmasabb kémikusok közé tartoztak. Nagyjaik: Liebig, Kolbe, Emil Fischer, Baeyer stb. és még sokan mások arról voltak nevezetesek, hogy a nap 24 órájából gyakran mind a huszonnégyet — általában piszkos és büdös — laboratóriumokban töltötték edényeik előtt, gyártva a sok új, addig nem ismert tulajdonságú anyagot. A magyarországi szerves kémia elmaradt időben. Jóformán csak ebben a században kezdődött, mégpedig Zemplén Gézával (1883. október 20.—-1956), aki 1913-tól az első magyarországi szerves kémiai tanszéket vezette a Budapesti (akkor még József nádorról elnevezett) Műszaki Egyetemen. Egészen más irányban indult: a Selmecbányái Bányászati Főiskolán kezdte pályáját tanársegédként, aztán 1907-ben Németországba küldték tanulmányútra. Négy éven át dolgozott nagy kémikusok — Emil Fischer és mások — mellett. Hazajött, s folytatta úgy, mint a kintiek: szinte a laboratóriumban élt azontúl, éjjelnappal kutatott. Különösen a cukorkémia területén elért eredményei csakhamar elvitték hírét, messze az ország határain túlra is. Tudományos lelkesedése ráragadt környezetére is. Kiváló tudósok sora, az egész jóhírű magyar szerves kémiai iskola tőle nyerte tudását. Így igen nagy hatást gyakorolt a legfejlettebb hazai szerves kémiai iparág, a gyógyszeripar kialakulására és fejlődésére. Sz. F.
