Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Október
Október 11 A múlt század második felében néhány önzetlen érdeklődő kezdeményezéséből és áldozatkészségéből több magyar magáncsillagvizsgáló létesült. A legjelentősebb ilyen intézmény kétségtelenül a Konkoly - Thege Miklós által 1871-ben alapított ógyallai obszervatórium lett. Alapításától az I. világháború végéig — midőn Ógyalla Csehszlovákiához került — több mint harminc tudományos munkatárs működött itt. A legjelentősebbek egyike volt Kövesligethy Radó, aki 1883 és 1887 között dolgozott ebben az Európahírű csillagvizsgálóban. Ottani működésének zömét a csillagok színképi vizsgálata és színképkatalógusának összeállítása tette ki. A színeire bontott csillagfényből a tudomány nemcsak azt tudja kiolvasni, hogy milyen anyagokból állnak a csillagok, hanem azt is, hogy milyen a felszíni hőmérsékletük, van-e tengelyforgásuk, mágneses terük stb., sőt azt is, hogy közelednek vagy távolodnak-e. Már régebben tudták a csillagászok, hogy a Nap a Herkules-csillagkép irányába halad, mert az ebben az irányban levő csillagok közeledni, az ezekkel ellentétesen elhelyezkedők viszont távolodni látszanak. A csillagok színképében mutatkozó kicsiny eltérésekből Kövesligethy — a világon elsőnek — tett kísérletet arra, hogy meg is mérje a Napnak a csillagokhoz viszonyított sebességét a térben. A kitűnő csillagászt azonban nem elégíthette ki az ógyallai csillagvizsgálóban betöltött igen szerény állás. Megvált a vidéki obszervatóriumtól, és a budapesti egyetemen a csillagászat (a „cosmographia”) tanára lett. Tudományos működése azonban később főként a földrengéstan — a szeizmika — területére esett, ö alapította meg 1905-ben a budapesti Földrengéstani Obszervatóriumot. Kövesligethy 1934. október 11-én halt meg, 72 éves korában. P. T. Ä.