Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Október
Október 9 Bolygónk szilárd kérgének legfelső, elmállott része a talaj. A mezőgazdák, erdészek és kertészek jól ismerik értékét, de nagyon sok ember érdeklődéséről, értékelésétől távol áll. Valljuk be, természetesnek vesszük a talaj létezését, és nem sokat törődünk vele, még kirándulásainkon sem. Pedig ha például mikroszkóp alatt vizsgálnánk egy parányi részletét, kiderülne, hogy hemzseg az élőlényektől. A felső rétegek minden grammjában néhány milliárd baktérium, több tízezer moszat lehet. Ezek sok más tényező mellett hozzájárulnak ahhoz, hogy a növények tápanyaghoz jussanak. A talajjal foglalkozó fontos tudományág megalapítója Dokucsajev orosz tudós volt, aki a múlt század második felében a talajról a mai mértékkel mérve is helyes képet adott. A talaj kutatás ugyancsak nemzetközi hírű képviselője VasziHj Roberto vies Viljamsz szovjet tudós. (Különösnek tűnő neve arra utal, hogy apja angol ember volt, aki Oroszországban házasodott meg, és ott is maradt; a cirillbetűs orosz írás az idegen neveket fonetikusan írja át, így lett Williamsból Viljamsz — A szerlc.) 1863. október 9-én született. A talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait egyaránt tanulmányozta. Leginkább azonban a talaj termőereje fokozásának lehetőségével foglalkozott. Azt vallotta, hogy a talaj a vizet és a tápanyagot csak akkor raktározza el a növények számára felvehető állapotban, ha morzsás szerkezetű. Egységes talaj fejlődési elméletet dolgozott ki a Szovjetunió talajaira. A megromlott talaj szerkezet helyreállítására a füves vetésforgó alkalmazását javasolta. A füves vetésforgó valóban javítja a romlott talajt, de alkalmazása még jó szénatermés esetén is csekélyebb értékű egy közepes eredményt adó gazdasági növény termelésének értékénél. Viljamsz óta világszerte tovább fokozódott a talajkutatás. Tevékenysége fontos láncszeme volt ennek a nemzetközi méretű kutatási munkának. P. B. P.
