Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Szeptember
Szeptember 25 A mészkór legyőzője Az észak-olaszországi Lombardia síkságain a selyemhernyó-tenyésztés a jómód forrása volt. A hernyókat azonban időnként titokzatos betegség pusztította el: a mészkór. Fehér por lepte el őket, és görcsbe merevedve milliószámra pusztultak. Élt a XVIII—XIX. század fordulóján Lombardiában egy különös ember: gazdálkodó és jogi doktor volt, de orvostudományt és matematikát is tanult a paviai egyetemen. Agostino Bassi volt a neve. 1772. szeptember 25-én született. Egyetemi tanulmányainak elvégzése után közhivatalnok volt, de szembaja miatt abba kellett hagynia a hivatalnokoskodást. Gazdálkodó lett, maga is selyemhernyót tenyésztett. A mészkór neki is nagy anyagi veszteségeket okozott, ezért foglalkozni kezdett a betegség okának kinyomozásával. 1826-ban felfedezte, hogy a betegséget egy gomba okozza, ez fertőzi meg a hernyókat. A fertőzés spórák útján terjed, ezeket pedig a legkisebb fuvallat is tovaviszi. Kísérleteket végzett, amelyekkel bebizonyította, hogy valóban fertőző betegségről van szó. Azután kidolgozta a fertőzés megelőzésének és leküzdésének a módszerét: olyan anyagokat használt, amelyek elpusztították a gombát. Felfedezését azonban nem hozta nyilvánosságra, maga akart hasznot húzni belőle. Végül — tíz év múlva — mégis közölte, és ezzel — amint Pasteur egyik tanulmányában megírta — a fertőző betegségek elleni harc egyik előfutára lett. Pasteur maga is felhasználta eredményeit. Amikor Bassi nyilvánosságra hozta felfedezését, a botanikusok csakhamar meghatározták a fertőzést okozó gombát, amelyet tiszteletére Botrytis Bassianának neveztek el. Bassi maga is gondolt arra, hogy felfedezése az embereket pusztító fertőző betegségek elleni harcban hasznos lehet. Ezt írta: „Ki tudja, hogy a selyemhernyók betegségeiről írt szerény tanulmányaim nem nyitják-e meg egykor egy szerencsés szellem előtt azt az utat, amelyen haladva felfedezi, hogy a fertőző betegségek emberekben és állatokban miként terjednek az egyik egyénről a másikra, és nem kerülhetünk-e majd abba a helyzetbe, hogy terjedésüket megakadályozhassuk.” Sz. 8.
