Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Szeptember
Szeptember 6 A magyar állatorvoslás megalapozója A magyar állatorvoslás a XVIII. század végén egyet jelentett az orvostudománnyal: e két szakmát általában együtt művelték — már ami a tudományos művelést illeti, mert az állatok gyógyítása gyakorlatilag a népi tapasztalatokkal rendelkező „gyógykovácsok” kezében volt. A falusi patkolókovács végezte a mai állatorvosok munkáját. A XIX. században orvosok vették kézbe az állategészségügyet, orvosok voltak a hazai állatorvostudomány megalapozói. E nagy munkának — amely a magyar állatorvostudományt világhírnévre emelte — egyik előharcosa Hutyra Ferenc volt. 1860. szeptember 6-án született. A pesti egyetemen avatták orvossá, majd az „Állatorvosi Tanintézet” tanári állását nyerte el. Másfél évtizedes munkájának eredménye volt, hogy a szerény tanintézet 1906-ban Állatorvosi Főiskolává (ma: Állatorvostudományi Egyetem — A szerlc.) fejlődött, amely a doktorrá avatás jogát is megkapta. (Hutyra mellett nagy érdemeket szerzett a főiskola kialakításában és fejlesztésében Marek József, aki tanítványa, majd tanártársa volt.) Hutyra magas színvonalra emelte az oktatást: tankönyveket írt (addig csak jegyzetekből tanultak a hallgatók), és tanártársait is erre buzdította. Jelentős szerepet játszott Magyarország állategészségügyének, elsősorban a járványos állatbetegségek ellen folyó harcnak a megszervezésében. A főiskolán — irányításával — sokirányú kutatómunka folyt, ő maga számos állatbetegséggel foglalkozott; legnagyobb jelentőségűek a sertéspestissel kapcsolatos kutatásai: о téren elért eredményei tették lehetővé a sertéspestis ellen védő oltóanyag kidolgozását és a tömeges oltások megszervezését. Gyakran vett részt külföldi kongresszusokon — hat nyelven jól beszélt —, tudományos közleményei Európa majdnem valamennyi országának állatorvosi szaklapjaiban megjelentek, és öregbítették a magyar állatorvostudomány hírnevét. A Magyar Tudományos Akadémián kívül több külföldi akadémia is tagjává választotta. Tankönyveit is lefordították, és átvették a szomszédos országok. Német nyelven írta meg a háziállatok kortanáról és a háziállatok betegségeinek gyógyításáról szóló nagy munkáját; ezt további hat idegen nyelvre fordították le. Munkássága egy fél évszázadot ölelt át: 74 éves korában, 1934-ben halt meg. Sz. S.
